Vízkereszt
A
római egyház („az Úr megjelenése”) névvel jan. 6-án tartott ünnepe. A
keleti egyház e napon Krisztus születését ünnepelte, nyugaton a
napkeleti bölcsekről, vagyis a háromkirályokról, Jézus
megkereszteléséről és első csodatételéről való megemlékezés került
előtérbe. A római egyház szertartásai szerint ezen a napon vizet és
tömjént szenteltek. A vízmegszentelésének, azaz megkeresztelésének
szertartásából ered a magyar vízkereszt elnevezés is. A templomban
megszentelt vízből, amelynek a nép különös hatást tulajdonított, minden
család vitt haza; a szenteltvízzel összefüggő hiedelmeket az egyház is
erősítette. Az 1499. évi boroszlói szertartáskönyv szerint a szentelt
víz használ a dögvész, a méreg ellen, sőt a béka és a mérges férgek
ellen is, és ha igazi pap szenteli, egész évben nem romlik meg. A víz
és a tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés, amelyre már Mátyás
idejéből van emlékünk. A plébános ezen a napon kezdte meg hívei
látogatását, beszentelte a házat, számba vette a házbelieket, beszedte
a lélekpénzt. – A protestáns. vidékeken a házszentelés tiltásával is
találkozunk. Az ev. gömöri esperes az 1604. évi vizitáció alkalmával
meghagyta: ezen a napon ne járjon a lelkész feszülettel az utcán, mert
ez botrányos, hanem egyezkedjék inkább híveivel, hogy ezen szertartás
nélkül is adják meg, amit ilyenkor adni szoktak.” A református
keresztény falvakban a pappal együtt ment a kántor, két ministráns és
az egyházfi, aki a pénzt, az ajándékot gyűjtötte össze. Göcsejben a pap
és a kántor fáradságukért sonkát, szalonnát, tojást, gabonafélét, babot
és lélekpénzt kaptak. A szentelés után a lelkésznek le kellett ülnie a
szobában, hogy a tyúkok kotyoljanak. Amikor a pap elment, a gazda vagy
a gazdasszony a helyére ült, majd kiseperték a pitvart, hogy a lány még
abban az esztendőben férjhez menjen, a legény pedig megházasodjék.
Székelyföldön a házszentelés után a papot égő gyertyával kísérték ki,
hogy nagyobb legyen a kender. Az is szokásban volt, hogy a lány a
házszentelés előtt nyakából levette a gyöngyöt, s a küszöb mellett a
szőnyeg alá dugta, ahol a pap átlépte. A szentelés után a szőnyeg alól
kivette és a párnája alá tette, mert azt tartották, megálmodja, ki lesz
a jövendőbelije.
tovább...
|