|
Vesszőfonás
fák, bokrok fiatal ágainak
sövénnyé vagy használati tárgyakká történő földolgozása. Anyaga fűz-,
nyír- vagy mogyoróvessző. A vesszőfonás technikáját a magyarság
valószínűleg jóval a honfoglalás előtt ismerte. A durvább munkájú,
hámozatlan vesszőt használó kaskötést a folyók, vizes területek és
erdők közelében élő falusi lakosság házi munkaként végzi. A hámozott
vesszővel dolgozó, finomabb kivitelre törekvő kosárfonás háziipari és
kisipari ágazat. Gyakran a vakok kenyéradó foglalkozása. Sövénykerítés,
sövényfal, pásztorcserény, kaputábla, lésza, szekéroldal, szekérkas,
szögletes gabonáskas, kukoricás kas stb. készül kaskötéssel. Nagyobb
szakértelmet kíván a kerekded alakú kéménykürtő, tyúkborító,
szárítókas, fáskas, halkas, tapogató, méhkas, szakajtókosár stb.
megfonása. Vékonyabb, hámozott, gyakran hasított vesszőből készítik a
különféle alakú, nagyságú és rendeltetésű kézi kosarakat, valamint a
fonott bútort. A kerek tárgyaknak előbb a fenekét kötik meg, ebbe
tűzdelik a bordákat, a formát és a szerkezetet biztosító vastagabb
vesszőket és a felső perem felé haladva végzik el a fonást. A
vesszőfonáshoz a munka rögzítését szolgáló egyszerű állvány szükséges.
A szekérkas készítésénél pl. alacsony lócaformájú lyukasfát, a
kosárkötéshez kétlábú kutyafát használnak. A vesszőfonás általánosan
használt szerszámai a különböző nagyságú kések, a kb. 40 cm hosszú,
elkeskenyedő kaskötővas és a feleakkora hegyesebb szurkáló, amelyekkel
a vesszők bujtatását végzik.
tovább...
|