Advent
Advent latinul az Úr
érkezése, a karácsonyra való előkészület ideje, az
egyházi év kezdete, az a karácsony napját megelőző időszak, amely az
András napjához (nov. 30.) legközelebb eső vasárnappal kezdődik.
Legkorábban november 27.-én, legkésőbb december 3-án kezdődik. Eredete
a 6. századba nyúlik vissza, s eleinte háromnapos böjttel volt
összekötve. XIV. Kelemen pápa az adventi szerdákra és pénteki napokra
rendelt böjtöt, szombatra pedig megtartóztatást. Sokféle – különösen az
idősebb asszonyok – még a századforduló után is böjtöltek. Az 1611. évi
nagyszombati zsinat – első vasárnapjától Vízkeresztig a házasságkötést
is püspöki engedélytől tette függővé. Ezért az advent időszak alatt
lakodalmat, táncmulatságot nem tartottak. Némely vidéken az advent
kezdetét a gyermekek kántálása jelezte (karácsonyi köszöntés). Mint
általában a jelesebb egyházi ünnepekhez, különféle hiedelmek fűződtek
hozzá. Advent a karácsonyi előkészület négyhetes időszaka. A katolikus
egyház eredetileg minden héten, szerdán és pénteken böjtöt, szombaton a
hústól való tartózkodást rendelte el. A vallási előkészületeket a
böjtön kívül a hajnali misék, roráték jelentették.
Ez
az időszak olyan jeles napokat foglal magában, mint András (november
30.), Borbála (december 4.), Miklós (december 6.) és Luca (december
13.), melyekhez termékenységvarázslás, termés-, időjárás-, férj, sőt
haláljóslás is kapcsolódott. Hozzátartozott ehhez a gonosz, rossz
szellemek, a boszorkányok elhárítására, elűzésére vonatkozó számtalan
eljárás is.
Az
advent időszakában szerveződtek és készültek fel a betlehemesek,
kántálók, ostyahordók és egyéb karácsonyi játékok előadói. Némely
vidéken már advent idején megkezdődött a kántálás és a betlehemezés.
Valamikor
az advent kezdetét éjféli harangszó jelezte, ekkor kezdődött
az egyházi év is. Az advent hetei alatt a vallásos emberek a Mária
tiszteletére elmondott - a népi szóhasználatban aranyos vagy angyali
jelzővel illetett - hajnali misére (roráte) jártak, és szigorúan
böjtöltek. Az advent heteihez, elsősorban a keresztény országokban,
különféle népszokások kapcsolódnak, az egyik legismertebb, a fenyőből,
örökzöldből készített adventi koszorú, melynek négy gyertyáját az
adventi hetek négy vasárnapján kell meggyújtani. Úgy tartják, hogy a
gyertya lángja Jézus fénye. A fehér gyertyák a tisztaságot
szimbolizálják, a lila gyertyák a bűnbánatra figyelmeztetnek. A
koszorúkat díszítő vörös és arany szalagok, az életet jelképezik.
Mint
általában a jelesebb egyházi ünnepekhez, különféle hiedelmek fűződtek
hozzá.
Advent
ideje nemcsak a karácsonyi felkészülésé, meglehetősen jó alkalom
adódik a különböző varázslásokra, amelyekhez segítségül az egyház
szentjeit hívják, például december 4-én Borbálát, 6-án Miklóst, 13-án
pedig Lucát. Mindeközben arról sem feledkezhetnek meg, hogy advent
heteiben - advent vasárnapjától Vízkeresztig - a római katolikus egyház
tiltja az ünnepélyes esküvőt. Az időszak egyik kiemelkedő pontja a
harmadik, ún. Gaudete-vasárnap, az örvendezés vasárnapja, amikor a
bűnbánatra utaló violaszínt a rózsaszín váltja fel és az egyház
örömünnepet ül. Bár a katolikus hagyomány elsősorban a penitencia, a
bűnbánás idejének tekinti az adventi időszakot, az advent sohasem volt
olyan szigorú, mint a Húsvétot megelőző nagyböjt, s ma már a tilalmakat
kevesen tartják be.
tovább...
|