A szövés
A szövés kezdetei a civilizáció kialakulásához nyúlnak vissza. Eleinte
faágakból összetoldott keretet vagy rámát használtak szövéshez, a
fonalat pedig természetes szálak, például hasított sás adták. Régészek
már az ókori sírokban is találtak kimutatható szövetmaradványokat. Az
i. e. 6. századi görög vázaleletek díszítésén szövőket is láthatunk más
mesterségek megjelenítésével együtt. Közismert az Odüsszeiaból Pénelopé
szövőszéke, amelyhez teljesen hasonlóak láthatók szerte a világban a
múzeumokban, skanzenekben, és még ma is használatosak a népi
mesterségeket űzők körében. A szövőszék már egyszerű gépnek tekinthető.
Az ipari forradalom hajnalán a szövőgép is megszületett.
Kézi szövés
A kézi szövés kellékei: szövőkeret, -ráma, alapanyag (fonal),
keresztfonalat továbbító szerszám (vetélő vagy csónak). A szövéshez
kétféle fonalat használnak: láncfonalat és vetülékfonalat. Menete a
következő: A láncfonalat a keretre függőleges irányban folyamatosan a
vetülékfonal keresztmetszetének megfelelő távolságban szorosan
felvezetik, kifeszítik. Így keletkezik egy olyan álló fonalsor, amelybe
a vetülékfonalat alulról és felülről váltakozva be lehet fűzni. Ez a
keresztirányú befűzés ismétlődik úgy, hogy az előző sor alulról történő
átfűzése felett felül, illetve az előző sor felülről történő átfűzése
felett alul legyen az átfűzés, s végül kialakul a szövet.
tovább...
|