Kazal
Téglalap alapú, nagyobb méretű
széna- vagy szalmarakás szabadtéri rakodóhelyen; – 2. kötetlenül kezelt
kalászos gabonából rakott, hosszúkás alakú csomó, szemben a kévékből
rakott asztaggal főként az Alföldön. A kazal méretei vidékenként
és gazdaságonként igen változóak. Az alföldi parasztság a nagyméretű,
20–25 m hosszú 7–8 m magas kazlat kedvelte, s idegenek által csodált
szakértelemmel rakta nagy kazlait. A kazal oldala alul kifelé hajló,
majd 1/3 magassága fölött befelé hajlik és meredek hajazattal oromélben
végződik. Sarkaira meggyűrve raknak egy-egy villányi szénát, szalmát. A
kazal orom két végére bukrétát tesznek. A kazlat az Alföldön sodrott
széna-, szalmakötéllel 1 m-es közönként keresztben lekötik. Az így
biztosított kazal évekig ellenáll esőnek, szélnek. Erdélyben, a
Dunántúlon és északon kettesével összekötött, hosszú rudakkal szorítják
le a kazlat. A kazalrakáshoz számos speciális eszköz szolgál (
gereblye, nyárs, villa). A kazal szó átvétel valamely szláv
nyelvből; eredeti jelentése ’szénaszárító állvány’.
tovább...
|