|
Lúcia, Lux és a fény
Ünnepét az egyház nem véletlenül
helyzete erre a napra. Az 1582. évi XIII. Gergely pápa által bevezetett
naptárreform előtt Luca napjára, december 13-ra esett az év leghosszabb
éjszakája és legrövidebb napja. A szent neve és a fény – latinul: lux –
szó hasonlósága miatt sok helyen a temetőkápolnákat is neki szentelték.
A katolikus liturgia ugyanis azért könyörög, hogy az egyház halottainak
„az örök világosság fényeskedjék”. Mivel a sötétség ideje csökkent, a
fényességé pedig nőtt ettől a naptól kezdve, a természeti – időjárási
és csillagászati – változásokat számon tartó ősi néphagyomány jeles
napként tartotta számon.
A szegediek között elterjedt volt a kalendáriumi babona, miszerint
„Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja”. Luca ünnepe a
régiek számára magában hordozta az elkövetkezendő új – világosabb –
időszak minden reménységét. Ezt a napot kettőség jellemezte. Egyrészt a
fény – a jó, az Isten – győzelmét hirdette, másrészt meghúzódott benne
a sötét – a rossz, a sátán – is. Úgy tartották, hogy az ördög a
Luca-nap és a karácsony közötti tizenkét napban támad a leghevesebben,
hiszen érzi hatalmának végét és fél Jézus Krisztus eljövetelétől.
tovább...
|