Kócslyuk

A kender és len törésére és tisztítására általánosan használt eszköz (kendertörő). Egykarú emelő módjára működik: az egyik végén csapszeggel rögzített vágókarját (álla, nyelve) belevágják az alsó párhuzamos élek közé, hogy a keresztbe fektetett kender- vagy len szárakat megtörje, ill. megtisztítsa a pozdorja szilánkjaitól.

Az Alföldön, főleg a Tiszántúlon általános a fogazott oldalélű tiló. – Az eszköznek tiló neve az egész magyar nyelvterületen elterjedt. A szó honfoglalás előtti török eredetű, s megfelelői megvannak a szibériai nomád népek nyelvében, elsősorban bőrtörő, bőrpuhító, másodsorban kendertörő jelentéssel.. Az életforma fokozatos változásával, a földművelő gazdálkodás szerepének növekedésével – ami a magyarság esetében már jóval a honfoglalás előtt elkezdődött –, természetes funkcióbővülés, majd funkcióváltás útján a bőrtörő kendertörő eszközzé módosult. Az új funkció már nem igényelte a tilón a fogazottságot, ezért általában elmaradt róla, de ugyanakkor ki sem zárta azt, ezért egyes helyeken, pl. az Alföldön megmaradt. Nemcsak a magyarság, hanem Európa többi népe is keletről kapta a tilót. A népvándorlás során ÉK- és Közép-Európában szétszóródott keleti népcsoportok kultúrájában aktív elem volt a bőrtörő. Funkcióváltása egymástól függetlenül több helyen is megtörténhetett. A tiló továbbterjedése során már földművelő, lent vagy kendert termelő népcsoportokhoz került, s így fogazottsága lassan eltűnt, csupán reliktumszerűen maradt meg a legutóbbi időkig.