css buttons by Css3Menu.com


  
 















Tiltó napok Szatmárban
Mint ahogy egyéb fontos munkák elkezdéséhez is igen gyakran hagyományos szokások és hiedelmek kapcsolódtak, a fonó megkezdésének is megfelelő formái voltak. Ez elsősorban a legalkalmasabb nap kiválasztásában nyilvánult meg. Milotán, pénteken nem kezdtek el semmi fontosabb munkát, a fonást sem, mert a pénteket szerencsétlen napnak tartották. Sonkádon sem kötötték pénteken az első guzsalyt, a hét utolján már úgysem haladhattak volna sokra, a fonás kezdését inkább a következő hétre halasztották. A hétfő viszont kedvező nap volt a munka kezdésére, mert ha ezen a napon jókedvvel fogtak a fonáshoz, serénységük egész télen tartott. — Hétfőn kezdjük, hogy jobb kedvünk legyen hozzá! — mondták, újabban inkább csak megszokott, tréfás szóhasználattal, kevésbé meggyőződéssel. Másutt, mint Panyolán, a hétfőt tartották szerencsétlen napnak. Ezen a napon nem mentek boltba, nehogy egész hétről kifogyjanak a pénzből. Hétfőn a fonást sem kezdték. A Szamosháton általában, de a Tiszaháton (Tiszacsécse, Milota) és Erdőháton is (Fülesd, Csaholc, Gacsály, Császló) legszívesebben kedden kezdték a fonást, hogy egész évben kedvük legyen hozzá. Úgy tartották A szombat a mosás, vasalás, tisztálkodás napja volt, nem értek rá fonni. Ezen a napon mázolták fel a ház földjét, amit a fonók nem taposhattak össze. Még ha idejük engedte volna is, a lányokat a szülők is tiltották a fonástól. Szombaton vétek fonni, lehetőleg még a guzsalyt sem hagyták bent a szobában. A szombati fonás tilalma hagyományos volt. Aki ezt megszegte, arra Porcsalmán azt mondták, fel fogja akasztani magát arra a fonalra, amit szombaton fon. Panyolán úgy tartották, aki szombaton este fon, az az angyalok haját húzogatja. A hiedelem szerint nem is lehetett szombaton jó fonalat fonni, a szombaton font fonál szövéskor egyre szakadozott (Panyola). Tunyogon és Matolcson a szombati fonást azért tiltották, mert aki ezen a napon font, annak nem tojtak a tyúkjai. Másutt úgy tudták, görbelábúak lesznek a csirkéi. . A fonástilalmak helyenként a hét egyéb napjaira is kiterjedtek. Nagydoboson, kedden és pénteken sem volt szabad fonóba menni, mert mint mondták, az ördögök elragadják és holtra táncoltatják a fonóba menő lányt, a kedden este fonó lányt pedig éjjel álmában ragadják el és holtfáradtra táncoltatják. Pénteken este Csegöldön sem fontak, a régiek szerint kedden sem. Nagyecseden, kedden és pénteken azért nem tartottak fonót, mert ilyenkor a legények a lányokhoz jártak. Túrricsén úgy emlékeznek, hogy amikor egyik asszony pénteken este otthon egyedül font, egyszer csak meglátott egy lányt a kandallón ülni. A lány csak ennyit mondott: — Pénteken ne fonj! Azután félreállott és kiment. Gyakoriak voltak azok a szokások és hiedelmek is, amelyek a fonást a karácsony és újév közötti időszakban korlátozták. Tisztaberken, Tyúkodon és Milotán ez időszakban nem tartottak fonót, Gacsályban, Porcsalmán, Hermánszegen, Csegöldön és Kispaládon viszont a két ünnep között is folyt a fonóélet, fonási tilalmakat nem emlegettek. Jártak a fonóba Sonkádon és Tiszacsécsén, valamint Fülesden és az asszonyok Nagyarban is, de ezekben a falvakban a fonóba nem vittek guzsalyt. Előbbi községekben úgy tartották, hogy ha karácsony és újév között guzsalyt visznek a fonóba, ráül az ördög vagy baja lesz a jószágnak, „megkeringősödik" a malac. Utóbbi községekben pedig az volt a hiedelem, hogy aki a fonóba guzsalyt visz, annak a tehenében elléskor keresztbe akad a borjú. Ahová fonóba mentek, ott a háziak mindenkinek kóróból készített guzsalyt adtak, amit a fonók az ágyba, vagy guzsalyszékbe dugtak, s arról fontak. Ezekben a fonókban nem voltak sokan, inkább csak a szomszédok jártak el egymáshoz. Nagyarban, az utóbbi időkben úgy módosult a szokás, hogy az asszonyok vittek ugyan guzsalyt a fonóba, de hogy ennek káros következményét elkerüljék, a háziasszony mindenki guzsalyából egy kicsit lefaragott. „Két karácsony" (karácsony és újév) között sok helyen magát a fonást is tiltották. Szamosangyaloson és Pátyodon ez időszakot ünnepnek tartották, amikor ugyanúgy nem volt szabad fonni, mint a naptári ünnepeken. Panyolán és Milotán két karácsony közötti, úgynevezett csonkahéten végzett fonás esetére is tartották, hogy a kismalac megkeringősödik, körbe-körbe szaladgál, nem tud enni és elpusztul. Panyolán emellett úgy tudták, hogy aki ilyenkor fon, annak meggörbül az ujja. Ezeken a napokon nem is fontak, csak kézimunkáztak. Hasonló hiedelem volt Túristvándiban is12. Tyúkodon azt tartották, hogy aki csonkahéten fon, annak eldöglik a tyúkja, Nagyecseden, hogy a jövő esztendőben lefogja kenderét a folyófű, s az nem tud megnőni. Nagyarban már csak a lányok nem fontak a két ünnep között. A fonási tilalmak enyhébb formája volt az a szokás, hogy egyes falvakban a két ünnep között fonalat nem, csak cérnát fontak. A legfinomabb szöszt vékonyra eresztették, majd két szálat összeriszáltak, s ezzel varrták az alsóneműket, vászonnadrágot, foltozták a zsákokat. Sonkádon úgy tudták, hogy a gatyát, amit a két ünnep között font cérnával varrtak, nem rontja meg az ördög. Csegöldön emlegették, hogy amelyik legénynek ilyen cérnával varrtak gatyát, azt a legényt nem tudták megrontani. Csak cérnát fontak az asszonyok Nagyarban, s az asszonyok és lányok Túrricsén és Csaholcon is. A fonást, a fonóba járást karácsonykor, újévkor és néha más egyházi ünnepeken is szüneteltették. Hermánszegen az volt a hiedelem, hogy karácsonykor nem szabad fonni, mert kolbász terem a szöszben. Rozsályban a katolikusok a reformátusok ünnepét is tartották, a reformátusok pedig a katolikusokét. Ezeken az ünnepeken nem fontak. Hermánszegen annak az asszonynak, akinek „kicsije" halt meg, aprószentekkor nem volt szabad fonni. Általában azonban ezeket az ünnepeket, valamint Dömötört, András napját, Luca napját, Borbálát, hamvazszerdát nemigen tartották.

tovább...















vertical menu css by Css3Menu.com