Tiltó napok Szatmárban
Mint
ahogy egyéb fontos munkák elkezdéséhez is igen gyakran hagyományos
szokások és hiedelmek kapcsolódtak, a fonó megkezdésének is megfelelő
formái voltak. Ez elsősorban a legalkalmasabb nap kiválasztásában
nyilvánult meg. Milotán, pénteken nem kezdtek el semmi fontosabb
munkát, a fonást sem, mert a pénteket szerencsétlen napnak tartották.
Sonkádon sem kötötték pénteken az első guzsalyt, a hét utolján már
úgysem haladhattak volna sokra, a fonás kezdését inkább a következő
hétre halasztották. A hétfő viszont kedvező nap volt a munka kezdésére,
mert ha ezen a napon jókedvvel fogtak a fonáshoz, serénységük egész
télen tartott. — Hétfőn kezdjük, hogy jobb kedvünk legyen hozzá! —
mondták, újabban inkább csak megszokott, tréfás szóhasználattal,
kevésbé meggyőződéssel. Másutt, mint Panyolán, a hétfőt tartották
szerencsétlen napnak. Ezen a napon nem mentek boltba, nehogy egész
hétről kifogyjanak a pénzből. Hétfőn a fonást sem kezdték. A
Szamosháton általában, de a Tiszaháton (Tiszacsécse, Milota) és
Erdőháton is (Fülesd, Csaholc, Gacsály, Császló) legszívesebben kedden
kezdték a fonást, hogy egész évben kedvük legyen hozzá. Úgy tartották A
szombat a mosás, vasalás, tisztálkodás napja volt, nem értek rá fonni.
Ezen a napon mázolták fel a ház földjét, amit a fonók nem taposhattak
össze. Még ha idejük engedte volna is, a lányokat a szülők is tiltották
a fonástól. Szombaton vétek fonni, lehetőleg még a guzsalyt sem hagyták
bent a szobában. A szombati fonás tilalma hagyományos volt. Aki ezt
megszegte, arra Porcsalmán azt mondták, fel fogja akasztani magát arra
a fonalra, amit szombaton fon. Panyolán úgy tartották, aki szombaton
este fon, az az angyalok haját húzogatja. A hiedelem szerint nem is
lehetett szombaton jó fonalat fonni, a szombaton font fonál szövéskor
egyre szakadozott (Panyola). Tunyogon és Matolcson a szombati fonást
azért tiltották, mert aki ezen a napon font, annak nem tojtak a
tyúkjai. Másutt úgy tudták, görbelábúak lesznek a csirkéi. . A
fonástilalmak helyenként a hét egyéb napjaira is kiterjedtek.
Nagydoboson, kedden és pénteken sem volt szabad fonóba menni, mert mint
mondták, az ördögök elragadják és holtra táncoltatják a fonóba menő
lányt, a kedden este fonó lányt pedig éjjel álmában ragadják el és
holtfáradtra táncoltatják. Pénteken este Csegöldön sem fontak, a régiek
szerint kedden sem. Nagyecseden, kedden és pénteken azért nem tartottak
fonót, mert ilyenkor a legények a lányokhoz jártak. Túrricsén úgy
emlékeznek, hogy amikor egyik asszony pénteken este otthon egyedül
font, egyszer csak meglátott egy lányt a kandallón ülni. A lány csak
ennyit mondott: — Pénteken ne fonj! Azután félreállott és kiment.
Gyakoriak voltak azok a szokások és hiedelmek is, amelyek a fonást a
karácsony és újév közötti időszakban korlátozták. Tisztaberken,
Tyúkodon és Milotán ez időszakban nem tartottak fonót, Gacsályban,
Porcsalmán, Hermánszegen, Csegöldön és Kispaládon viszont a két ünnep
között is folyt a fonóélet, fonási tilalmakat nem emlegettek. Jártak a
fonóba Sonkádon és Tiszacsécsén, valamint Fülesden és az asszonyok
Nagyarban is, de ezekben a falvakban a fonóba nem vittek guzsalyt.
Előbbi községekben úgy tartották, hogy ha karácsony és újév között
guzsalyt visznek a fonóba, ráül az ördög vagy baja lesz a jószágnak,
„megkeringősödik" a malac. Utóbbi községekben pedig az volt a hiedelem,
hogy aki a fonóba guzsalyt visz, annak a tehenében elléskor keresztbe
akad a borjú. Ahová fonóba mentek, ott a háziak mindenkinek kóróból
készített guzsalyt adtak, amit a fonók az ágyba, vagy guzsalyszékbe
dugtak, s arról fontak. Ezekben a fonókban nem voltak sokan, inkább
csak a szomszédok jártak el egymáshoz. Nagyarban, az utóbbi időkben úgy
módosult a szokás, hogy az asszonyok vittek ugyan guzsalyt a fonóba, de
hogy ennek káros következményét elkerüljék, a háziasszony mindenki
guzsalyából egy kicsit lefaragott. „Két karácsony" (karácsony és újév)
között sok helyen magát a fonást is tiltották. Szamosangyaloson és
Pátyodon ez időszakot ünnepnek tartották, amikor ugyanúgy nem volt
szabad fonni, mint a naptári ünnepeken. Panyolán és Milotán két
karácsony közötti, úgynevezett csonkahéten végzett fonás esetére is
tartották, hogy a kismalac megkeringősödik, körbe-körbe szaladgál, nem
tud enni és elpusztul. Panyolán emellett úgy tudták, hogy aki ilyenkor
fon, annak meggörbül az ujja. Ezeken a napokon nem is fontak, csak
kézimunkáztak. Hasonló hiedelem volt Túristvándiban is12. Tyúkodon azt
tartották, hogy aki csonkahéten fon, annak eldöglik a tyúkja,
Nagyecseden, hogy a jövő esztendőben lefogja kenderét a folyófű, s az
nem tud megnőni. Nagyarban már csak a lányok nem fontak a két ünnep
között. A fonási tilalmak enyhébb formája volt az a szokás, hogy egyes
falvakban a két ünnep között fonalat nem, csak cérnát fontak. A
legfinomabb szöszt vékonyra eresztették, majd két szálat
összeriszáltak, s ezzel varrták az alsóneműket, vászonnadrágot,
foltozták a zsákokat. Sonkádon úgy tudták, hogy a gatyát, amit a két
ünnep között font cérnával varrtak, nem rontja meg az ördög. Csegöldön
emlegették, hogy amelyik legénynek ilyen cérnával varrtak gatyát, azt a
legényt nem tudták megrontani. Csak cérnát fontak az asszonyok
Nagyarban, s az asszonyok és lányok Túrricsén és Csaholcon is. A
fonást, a fonóba járást karácsonykor, újévkor és néha más egyházi
ünnepeken is szüneteltették. Hermánszegen az volt a hiedelem, hogy
karácsonykor nem szabad fonni, mert kolbász terem a szöszben.
Rozsályban a katolikusok a reformátusok ünnepét is tartották, a
reformátusok pedig a katolikusokét. Ezeken az ünnepeken nem fontak.
Hermánszegen annak az asszonynak, akinek „kicsije" halt meg,
aprószentekkor nem volt szabad fonni. Általában azonban ezeket az
ünnepeket, valamint Dömötört, András napját, Luca napját, Borbálát,
hamvazszerdát nemigen tartották.
tovább...
|