css buttons
by Css3Menu.com
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kiszehajtás
Virágvasárnap
a lányok egy szalmabábut menyecskeruhába öltöztettek, majd végigvitték
a falun, aztán levetkőztették, a szalmát pedig a vízbe dobták vagy
elégették. A szokás Hont, Nógrád, Pest és Heves megye egyes községeiben
volt ismeretes, századunk első évtizedeiben még gyakorolták. A
szalmabábut kisze, kiszi, kiszőce, kiszice, kice, kicice, kicevice,
banya, villő elnevezéssel illették. A menyhei lányok virágvasárnap
litánia után öltöztették a kicét az elmúlt év őszén és az az év
farsangján férjhezment menyecskéktől kölcsönkért ruhába. Az egyik lány
felkapta a bábut, magasra emelte, és a többiek kíséretében, énekelve
mentek a kertek mögötti patakhoz:
Kicevice, villő!
Maj’ kiviszük kicevicét, villő!
Maj’ behozuk a ződ ágat, villő!
A lányokrë jó szerencsét, villő!
Ott a bábut levetkőztették, a csupasz zsúpkévét, amelyből a bábu
alakját formálták, széjjelszedték. Mindegyik lány markolt belőle egy
csomót és bedobta a vízbe, majd figyelte, hogy merre úszik. Azt
tartották, hogy akinek a szalmacsomója elúszik, még abban az
esztendőben férjhez megy, akié pedig a part felé úszik, az megesik. A
kicebábu kihordása után következett a villőzés. Az Ipoly menti
községekben a szalmabábut vivő lányok menet közben a kiszebábu
kihajtásáról és a sódar (sonka) behívásáról énekeltek:
Haj kisze, kiszéce,
gyöjj be sódar, gömböce.
Szabó Marisnak nincs ruhája,
üres a ládája.
Haj kisze ...
Geci Rozi ládája
üresen van bezárva.
Ha üresen nem volna,
a kiszére adott volna.
Hej ki kisze ...
Majd
azokat a menyecskéket is „kiénekelték” ( kiéneklő), akik a bábu
felöltöztetéséhez ruhát kölcsönöztek, vagy akik a kölcsönzést
megtagadták. A levetkőztetett bábut az Ipolyba dobták. Itt a vizes
szalmával arcukat is megdörzsölték, ill. az Ipoly vizével mosták, hogy
egészségesek legyenek, ne legyenek szeplősek. Ahol folyóvíz nem volt, a
bábu szalmáját elégették. – Az Ipoly, a Galga, a Zagyva menti szövegek
egyformán a régi nagyböjti étel, a savanyú leves, a kisze
kiviteléről és a sódar, vagyis a húsvéti sonka behívásáról szólnak. A
magyarázatok szerint az is gyakori cél volt, hogy a lányok férjhez
menjenek, továbbá hogy a bábuval együtt kivigyék a faluból a dögöt, a
betegséget. A szlovák, morva, cseh és lengyel falvakban, K-Németo.-ban
a nagyböjt negyedik vagy ötödik vasárnapján vitték ki az általában
halálnak nevezett szalmabábut (német: Todaustragen ’halálkihordás’,
cseh: nesou smrt ’viszik a halált’, lengyel: śła śmiertecka z miasta
’elment a halál a városból’). A szlovákoknál gyakori a Morena, Muriena
elnevezés is, továbbá a magyar elnevezéssel azonos eredetű kysel,
kyselica. – A nagyböjt közepén meghordozott, halált ábrázoló bábukat a
prágai szinódus 1366. évi tiltása említi. 1423-ban a poznani határozat
tiltja a halálkihordást. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség 1599. febr.
2-án Felső-Sajón tiltja a Laetare vasárnapján szokott
halál-kihurcolását. A prágai tiltás a „halál képéről” a következőket
mondja: „... a papoknak és világiaknak az a szégyenteljes szokása
honosodott meg, hogy nagyböjt közepén halált ábrázoló bábukat énekek és
babonás szertartások kíséretében visznek a helységen keresztül a
folyóhoz és ott hirtelen a vízbe dobják, s azt állítják azoknak
gyalázatjára, hogy a halál ezután már nem árthat nekik, mivel
határaikból elűzték...” Sieber véleménye szerint a prágai szinódus
által tiltott halálkihordás menetét a pestishaláltól megfélemlített nép
és a vele többé-kevésbé azonos szellemi szinten levő papság hozta
létre. – A meghordozott szalmabábu a téltemetésnek is
megszemélyesítője, s amint a cselekmény végzésének ideje közeledett
húsvét ünnepéhez, a halál, a tél helyébe a megúnt nagyböjti savanyú
leves lépett.
tovább...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
vertical menu css
by Css3Menu.com
|