|
Kotyolás
Az egyetlen, énekléssel járó
Lucanapi szokás a szerencsekívánó, termésvarázsló kotyolás. A kotyolók
házról házra jártak és kotyoltak a háziaknak, akik utána almával,
dióval, kaláccsal kínálták őket. Íme, egy kotyoló 1879-ből, a Zala
megyei Kiskanizsáról:? Kitty-kotty, kitty-kotty, adjon Isten bő bort,
bő búzát, boroczkot, vörösfarku malacot, szekerünkre kereket, Kutyulás:
Luca, Luca kitty-kotty – tojjanak a tikjok!
Lucát hoztam ke’teknek, bizalmokba vegyenek!
Ezöst legyen gyűrűjök, – vas legyen a fazékjok,
Cin legyen a tányérjok – ólom legyen kanáljok.
Luca, Luca kitty-kotty – tojjanak a tikjok!
Csirke annyi ke”teknek!
Mint füszál a mezőnek.
Tehenjeik bornyazzon – lovoik lecsikózzon,
Disznajuk malacozzon – asszonik meg fiazzon.
Luca, Luca kitty-kotty – tojjanak a tikjok!
Pénz meg annyi ke’teknek, mint gubóban mákszemek!
Kolbász legyen százrőfnyi – zsír legalább hordónyi,
Szalonna hét deszkányi – bor legalább egy kútnyi.
Luca, Luca kitty-kotty – tojjanak a tikjok!
Adassék meg ke’teknek, amik lánynak tetszene!
Legyen néki nagy fara – csöcse, mint a bugyoga,
Azt kívánom ke”teknek
rontás híján legyenek!
Férfi meg ne nyomassék – asszony meg ne döftessék,
Gyermek meg ne rémüljék – jószág meg ne ijedjék.
poharunkra feneket, akibü ihassunk eleget? Mindezt adott dallamra énekelték.
tovább...
|