css buttons by Css3Menu.com


  
 















Jézus halála

A katonák, miután csúfot űztek Jézusból, levették róla a bíborpalástot és saját ruhájába öltöztették. Aztán vállára tették a keresztet és elvezették a Golgotára (latinul a Kálváriára), a kivégzés helyére, hogy ott keresztre feszítsék. Vittek vele két kivégzésre ítélt gonosztevőt, «latort» is. Útközben találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel, akit arra kényszerítettek, hogy vigye a keresztet Jézus után.
A menetet nagy tömeg követte. Az asszonyok siránkoztak és jajgattak, Jézus azonban arra intette őket, hogy maguk és gyermekeik miatt sírjanak, mert közel van isten ítélete, amely szörnyű borzalmakat hoz rájuk.
   Mikor kiértek a Golgotára, mirhával kevert bort kínáltak neki, amit csak megízlelt, de nem ivott belőle. Aztán keresztre feszítették. Ugyanígy a két latort is - az egyiket jobbról, a másikat balról. Ruháit a katonák szétosztották maguk közt, köntösét pedig, amely egy darabból volt szőve és sajnálták eldarabolni, kisorsolták. A keresztre -Pilátus parancsára - feliratot is erősítettek, amelyen héberül, görögül és latin nyelven feltüntették kivégzésének az okát: «Názáreti Jézus, a zsidók királya.»   A nép bámészkodva állt ott, az arra járók pedig fejüket csóválva káromolták őt. Arra biztatták, hogy ha valóban isten fia, szálljon le a keresztről és akkor hisznek neki. A főpapok, az írástudók és a nép vénei, pedig gúnyosan azt kiáltozták, hogy másokat megmentett, de magán nem képes segíteni. A gúnyolódásba a katonák is bekapcsolódtak és elébe állva ecettel kínálták. Jézus csak ennyit mondott: «Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.»
   Az egyik megfeszített lator is szidalmazta és azt kérte gúnyosan, hogy mint Messiás, szabadítsa meg magát és őket is. A másik azonban feddő szavakkal illette a gyalázkodót, Jézust pedig arra kérte, hogy emlékezzék meg róla, ha elérkezik az ő uralma. Jézus megígérte, hogy még azon a napon vele lesz a Paradicsomban.
A kereszt alatt állt Jézus anyja és a szeretett tanítvány (János) is. Mikor Jézus megpillantotta őket, mintegy végső rendelkezésül anyját a szeretett tanítvány gondjaira bízta, aki ennek alapján házába fogadta Máriát.

A halál
 
   A Jézus halálát leíró evangéliumi részletek a világ végéről szóló apokaliptikus irodalom szimbolikus elemeinek a felhasználásával adják elő mondanivalójukat, értelmezik az eseményeket. Célt tévesztene, aki e leírások minden adata mögött hiteles közlést keresne vallási tanítás, teológiai értelmezés helyett.
   Mikor Jézust, a hatodik óra táján (déli 12 óra) keresztre feszítették, sötétség borult az egész földre. (A sötétség az apokaliptikában a világ végének és isten nagy ítéletének az előjele.) Ez a sötétség a kilencedik óráig (du. 3 óra) tartott, amikor Jézus meghalt. (Jézus halála tehát, legyőzve a bűnt, megmentette a világot ettől az ítélettől.) A kilencedik órában Jézus hangosan felkiáltott:,,Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem ?" (Sokan e zsoltárimában látják a keresztelbeszélés egyik biztosan hiteles mozzanatát, amely egy csalódott, egész életét és minden tevékenységét értelmetlennek ítélő ember végső elkeseredettségét fejezi ki és így ellentétben áll a kereszthalál minden későbbi értelmezésével.) Néhányan a körülállók közül azt hitték, Illést hívja és várakozással figyelték, vajon eljön-e Illés, hogy megszabadítsa őt.
   Később azt mondta Jézus: «Szomjazom!» Valaki erre nádra tűzve egy ecetbe mártott szivacsot nyújtott fel neki. Jézus megízlelte az ecetet, majd így szólt: «Beteljesedett!» Aztán ismét hangosan felkiáltott: «Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!» (A hangos kiáltás az apokaliptikában a győzelem kifejezése, annak a hangsúlyozása, hogy Jézus halála legyőzte a bűnt.) Aztán lehajtotta fejét és kilehelte a lelkét.
   Ekkor a templom kárpitja kettéhasadt, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, a sírok megnyíltak és sok elhunyt feltámadt. (Ezek ismét apokaliptikus vonások, amelyeknek a jelentése az, hogy vége a templomi kultusznak és vele a megelőző, a bűn rabsága alatt nyögő érának.) A keresztnél álló százados a történtek láttára így szólt: «Ez az ember valóban az Isten Fia volt!» A jelenlévők közül sokan mellüket verve tértek vissza a városba.
 
A temetés
 
   Mivel mindez készület napján, azaz ünnep előtti napon történt, a zsidók arra kérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítettek lábszárcsontjait és vétesse le őket a keresztről, hogy a holttestek ne maradjanak a kereszten, szombaton. A katonák így is jártak el a latrokkal, mikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték el a lábszárát, hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, ahonnan azonnal vér és víz folyt ki.
   Estefelé arimateai József, egy tekintélyes tanácsos, Jézus titkos tanítványa, bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus miután értesült a századostól Jézus haláláról, odaajándékozta a holttestet Józsefnek, József halotti leplet vásárolt, levette Jézus testét, fűszerekkel együtt begöngyölte a lepelbe és egy közeli sziklasírba helyezte. A sírbolt bejárata elé követ hengerített. A temetésnél a szintén titkos tanítvány, Nikodémus segédkezett neki. A Jézus kíséretéhez tartozó asszonyok figyelték, hogy hogyan és hová temették Jézust. Hazatértükben illatszereket és fűszereket vásároltak, hogy ünnep után - amelyet nyugalomban kellett tölteniök - elvégezhessék Jézus testének a zsidóknál szokásos megkenését.
   Másnap a főpapok és a farizeusok elmentek Pilátushoz és arra kérték, hogy őriztesse a sírt harmadnapig, nehogy a tanítványok ellopják a holttestet és azt mondják, feltámadott, amint előre megmondotta. Pilátus azonban megtagadta kérésüket. Ezért saját őrségüket állították a sírhoz, miután a követ lepecsételték.
   A temetés e részletes leírása azzal a korai keresztény irányzattal száll szembe, amely szerint Jézusnak csak látszólagos teste volt, így halála is csak látszólagos lehetett.
   A keresztelbeszélés nem hiteles, történeti leírás Jézus haláláról, hanem keresztény hitvallás e halál jelentőségéről és értelméről. Ezért az elbeszélést jórészt az Ótestamentum messiási jövendölésnek felfogott szavaival fogalmazták meg, hogy kidomborodjék: Jézus tragikus sorsában isten örök és sokszorosan megjövendölt végzése teljesedett be. A Messiás áldozati bárányként feláldozta magát a bűnös emberiségért és ezzel helyreállította az ember és Isten között a bűn által megbontott rendet.

Jézus halála

A megváltó áldozat beteljesedése, Jézus emberi lelkének elválása a kereszten halálra gyötört testétől. - A föltámadás igazolásához tartozik, hogy Jézus valóban meghalt a kereszten, és a valóságos halálból támadt föl. A 19. sz. racionalista kritika vetette fel a gondolatot, hogy Jézus csak tetszhalott volt. Dogmatikai szempontból az első tétel az, hogy ~ igazi emberi halál volt, vagyis a mi halálunkat vette magára. Csak így van értelme az „alászállt a holtak országába” kifejezésnek (Jézus pokolra szállása). Kétségtelen, hogy a halál megélésébe be kell számítani az ő istenfiúi öntudatát és a concupiscentiától való mentességét, de ettől függetlenül ~ megmaradt a szenvedés és az engedelmesség kifejezésének. Az egész ember személyes tette, s mint ilyen lett áldozat. A vértanu-halál vállalásában teljes szeretettel és engedelmességgel teljesítette az Atya akaratát, aki a küldetést adta neki. Az egyházi hagyomány főpapi ténykedést látott benne: elégtételt adó áldozat a világ bűneiért. Ezt nem szabad pusztán erkölcsi tettnek tekinteni és az értékét abból levezetni. Jézus a bűn testében jelent meg (Róm 8,3), a konkrét emberi létet vette magára, azért emberi léte csak a halálban teljesedhetett ki; nemcsak valamilyen elégtételt szolgáltatott a bűnért, hanem azt a halált vállalta, amely a bűnnek, az Istentől való távolságnak a kifejezése. Ezt teljes szabadsággal tette, odaadása tökéletes volt, azért módot adott a kegyelem kiáradására. De istenfiúságával együtt járt a megdicsőülés. Amikor az Atya kezébe ajánlotta lelkét, akkor az élet forrásához fordult. Így őbenne a halál más lett, mint amit az emberi halál eddig kifejezett. Halálához hozzátartozott a homály, a belépés a semmibe, az elmúlásba, ugyanakkor benne volt a bizalom és az engedelmesség. Az engedelmesség egész életét áthatotta, de most, a vértanúság elfogadásában teljes lett. Amennyiben a mi halálunkat vette magára, annyiban magát a halált alakította át. Kifejezte, hogy a halálban is szolidaritást vállal velünk. Ebből következik a dicsőségben való szolidaritás is. Magára vállalta halálunkat, hogy részesedjünk föltámadásában. 
Jézus, Krisztus

A kereszténység tanítása szerint Isten fia, aki a bűnbe esett emberiség megváltására emberré lett, majd kereszthalált szenvedett. – A Biblia négy evangéliumának rövidre fogott előadását már az első időben kiegészítették a monda- és meseszerű apokrif evangéliumok, a szentek látomásai, a keresztes háborúk nyomán elterjedt ereklyékhez fűződő legendák, amelyeket az egyház nem ismert el hitelesnek, mégis tűrte őket, és így nagy hatással lehettek a templomi ikonográfiára és a szakrális jellegű népköltészetre a magyarság körében is. Természetmagyarázó mondáink) tekintélyes része az ismeretlenül földön járó Krisztus és Péter apostol alakjához fűződik. Egy részük még középkori prédikációk  legendáinak, példázatainak) elnépiesedett, más európai népeknél sem ismeretlen maradványa, más részük azonban magyar fejlemény (így pl. a madarak hangjának értelmezése). Jézus életének legfőbb mozzanatai: születése (karácsony), kiszenvedése ( nagyböjt, nagypéntek), feltámadása ( húsvét) ünnepi népszokásainkat, hiedelemvilágunkat is befolyásolták. A magyar népi imádság, liturgia, szimbolikus ábrázolás Jézus kultuszának számos olyan naiv sajátosságát őrzi, amelyet a templomi papi gyakorlatból már régen száműztek. ( archaikus népi imádság)

tovább...















vertical menu css by Css3Menu.com