Kócslyuk

Szatmárban a disznóölés ünnepi rangot kapott. A cél a téli időszakra biztosítani a hús és szalonna - készletet. A disznóölés összekapcsolódott egy tornak nevezett ünnepséggel. Parasztháztartásban a disznót a gazda öli meg és bontja. A disznó- torba már előre meghívták a fogókat és a böllért, hentest, - ha nem a gazda végzi - aki, a disznót megöli és feldolgozza. A disznóölés korán reggel kezdődött pálinkázással és pogácsával. A disznóölésnél a szokás, hogy a gazdaasszony tartja a véres tálat, a kisgyermek fogta a farkát a disznónak. Míg a férfiak szalmával perzselték a disznót, - a nagyobb gyermekek hordták a langyos vizet a tisztításhoz és az ő feladatuk volt öntögetni is a vizet- addig a konyhában készült a reggeli, ami fokhagymás pirított kenyér volt, olvasztott zsírral megkenve, teával, amit ecettel ízesítettek. A disznóölés igen nagy munkával járt, ahova ezért meg hívták a hozzáértő idősebb családtagokat, szomszédokat és a közeli rokonokat és azok családját. A családias jelleg kizárta a régen a mulatságokon szokásos lányok-legények közti enyelgést, udvarlást. Evés-ivás, borozgatás, vidám hangulat volt jellemző a disznótorra. Elsőrendű alkalma a közös dalolásnak, alkalom a tréfálkozásra, mesélésre. A hangszeres zene és a tánc nem volt jellemző a disznótorra. Ez most sincs máshogy! „A nap végére mindenki elfárad, és jó érzéssel ül le enni. Megkóstolnak mindent és megállapítják, hogy a tavalyi más volt, ez most sokkal jobb, holott a recept, az adagolás ugyanaz. A disznóölésen elmaradhatatlan volt az ebéd, amely sült húsból készült és lesi névre hallgatott. Hozzá, blóderben pirított, savanyú káposzta dukált. Ekkor tudtak egy kicsit melegedni a férfiak, mert a többi munka többnyire a szabadban folyt. Ebéd után, a délelőtt megtisztított bélbe kezdődött a hurkakészítés, ami női munka volt. A hurkát, korábban fémből készült un. duduval töltötték, amit később felváltott a gépi - hurkatöltő, ami jóval gyorsabb volt. A kolbász készítése férfimunka volt. A tepertőnek való szalonnát is ők darabolták fel és sütötték ki. Ezt az udvaron végezték üstben, az üstházban fával fűtöttek. Ezt később felváltotta a gázzal való tüzelés. A hurkát is az udvaron üstben főzték meg. A disznótoros vacsora, friss húsból készült levesből, főtt húsból, melyhez befőtt vagy savanyúág járt. A gyerekeknek általában külön asztalnál terítettek. Ezt követte a sült hurka és a kolbász. Volt mikor töltött káposzta is készült. A lakomán „Jövőre nagyobbat öljünk”volt a köszöntő szöveg. A disznóölés nagyon jó téli szokás volt, egy szezonban több disznóölésen is lakomáztak a családok. A másnapi feladat a kóstolók kihordása volt, amit általában viszonoztak, így gyakran került friss hurka, kolbász, friss tepertő és hús az asztalra. A férfiak másnap a szalonnát sózták be. Ezt követte a füstölés, amit házi füstölőben végeztek, főként gyümölcsfa forgácson. Mivel a disznótartás is erősen lecsökkent a magas takarmány illetve táp árak miatt, a disznóölések is ritkábbak. Azért sokan vesznek, levágni való disznót, mert a hagyomány olyan mély gyökerekbe ágyazódott, hogy ezt elengedhetetlennek tartják. Saját készítésű szalonna, tepertő, kolbász, hurka, gömböc és sajt még ma is fontos részét képezi a szatmári emberek étrendéjének. A disznóölés ritkult ugyan, de ezzel szemben növekedett a vidéki piacok száma, ahol a kistermelők hagyományos ízekkel mutatkoznak be. Ilyen piac épült például Túristvándiban, ahol a turisták megkóstolhatják a szatmári ízeket. A falusi turizmus is egyre növekszik, szerte Szatmárban, jól felszerelt, hagyományokra épülő vendégházakkal várják a kiránduló vendégeket.