Disznótor (Szatmárban)
Szatmárban
a disznóölés ünnepi rangot kapott. A cél a téli időszakra biztosítani a
hús és szalonna - készletet. A disznóölés összekapcsolódott egy tornak
nevezett ünnepséggel. Parasztháztartásban a disznót a gazda öli meg és
bontja. A disznó- torba már előre meghívták a fogókat és a
böllért, hentest, - ha nem a gazda végzi - aki, a disznót megöli és
feldolgozza. A disznóölés korán reggel kezdődött pálinkázással és
pogácsával. A disznóölésnél a szokás, hogy a gazdaasszony tartja a
véres tálat, a kisgyermek fogta a farkát a disznónak. Míg a
férfiak szalmával perzselték a disznót, - a nagyobb gyermekek hordták a
langyos vizet a tisztításhoz és az ő feladatuk volt öntögetni is a
vizet- addig a konyhában készült a reggeli, ami fokhagymás pirított
kenyér volt, olvasztott zsírral megkenve, teával, amit ecettel
ízesítettek. A disznóölés igen nagy munkával járt, ahova ezért meg
hívták a hozzáértő idősebb családtagokat, szomszédokat és a közeli
rokonokat és azok családját. A családias jelleg kizárta a régen a
mulatságokon szokásos lányok-legények közti enyelgést, udvarlást.
Evés-ivás, borozgatás, vidám hangulat volt jellemző a disznótorra.
Elsőrendű alkalma a közös dalolásnak, alkalom a tréfálkozásra,
mesélésre. A hangszeres zene és a tánc nem volt jellemző a disznótorra.
Ez most sincs máshogy! „A nap végére mindenki elfárad, és jó érzéssel
ül le enni. Megkóstolnak mindent és megállapítják, hogy a tavalyi más
volt, ez most sokkal jobb, holott a recept, az adagolás ugyanaz. A
disznóölésen elmaradhatatlan volt az ebéd, amely sült húsból készült és
lesi névre hallgatott. Hozzá, blóderben pirított, savanyú káposzta
dukált. Ekkor tudtak egy kicsit melegedni a férfiak, mert a többi munka
többnyire a szabadban folyt. Ebéd után, a délelőtt megtisztított bélbe
kezdődött a hurkakészítés, ami női munka volt. A hurkát, korábban
fémből készült un. duduval töltötték, amit később felváltott a gépi -
hurkatöltő, ami jóval gyorsabb volt. A kolbász készítése férfimunka
volt. A tepertőnek való szalonnát is ők darabolták fel és sütötték ki.
Ezt az udvaron végezték üstben, az üstházban fával fűtöttek. Ezt később
felváltotta a gázzal való tüzelés. A hurkát is az udvaron üstben főzték
meg. A disznótoros vacsora, friss húsból készült levesből, főtt húsból,
melyhez befőtt vagy savanyúág járt. A gyerekeknek általában külön
asztalnál terítettek. Ezt követte a sült hurka és a kolbász. Volt mikor
töltött káposzta is készült. A lakomán „Jövőre nagyobbat öljünk”volt a
köszöntő szöveg. A disznóölés nagyon jó téli szokás volt, egy szezonban
több disznóölésen is lakomáztak a családok. A másnapi feladat a
kóstolók kihordása volt, amit általában viszonoztak, így gyakran került
friss hurka, kolbász, friss tepertő és hús az asztalra. A férfiak
másnap a szalonnát sózták be. Ezt követte a füstölés, amit házi
füstölőben végeztek, főként gyümölcsfa forgácson. Mivel a disznótartás
is erősen lecsökkent a magas takarmány illetve táp árak miatt, a
disznóölések is ritkábbak. Azért sokan vesznek, levágni való disznót,
mert a hagyomány olyan mély gyökerekbe ágyazódott, hogy ezt
elengedhetetlennek tartják. Saját készítésű szalonna, tepertő, kolbász,
hurka, gömböc és sajt még ma is fontos részét képezi a szatmári emberek
étrendéjének. A disznóölés ritkult ugyan, de ezzel szemben növekedett a
vidéki piacok száma, ahol a kistermelők hagyományos ízekkel mutatkoznak
be. Ilyen piac épült például Túristvándiban, ahol a turisták
megkóstolhatják a szatmári ízeket. A falusi turizmus is egyre
növekszik, szerte Szatmárban, jól felszerelt, hagyományokra épülő
vendégházakkal várják a kiránduló vendégeket.
tovább...
|