Juhászkeresztelés
Főként a Közép-Tisza vidéken
ismert szokás a juhászkeresztelő. Kunmadarason 1832-ben jegyezték be a
tanácsi jegyzőkönyvbe: „Feladattatnak számos Juhászok, hogy Juhász
keresztelő nevezet alatt vendégeskedtek, ittak, ettek reggelig; mivel
pedig annak tartása. a Ts. NKun Törvényhatóságoknak éppen a Madarasi
Juhász Keresztelőt tartott juhászok ellen hozott ítéletnek közhírré
tétele által is meg van tiltva, azok a Juhászok fejenként 20–20
pálczákkal fenyíttetni rendeltetnek…” Nem ez volt az első hatósági
intézkedés. A Nagykun Kerület 1827-ben ismételten törvényszékileg
eltiltotta a „Juhász kereszteltetés”-t és a vele járó „dobzódások”-at.
A nagykunsági juhászok kedvét azonban deressel, botozással sem vehették
el a „keresztelő”-től. Még az 1900-as évek elején is megtartották, bár
esetenként csak a juhász lakodalmán kerítettek rá sort. A fiatal juhász
„keresztapát” választott, rendszerint 60 éven felüli, tekintélyes
juhászt, akihez tanácsért, segítségért fordulhatott, ha megszorult.
„Akit megkereszteltek, az nevet is kapott; annak le kellett váltani
magát: 5 vagy 10 liter bort vagy egy hordó sört hozatott, akkor aztán
megmaradhatott a régi neve. Egyébként elnevezték, elkeresztelték a
juhászok; így például a Szabó György neve Thurzó Hamuka lett.
tovább...
|