Karácsonyi abrosz
A karácsony előesti abrosz a
karácsony előesti (dec. 24.) családi étkezés, a karácsonyi
vacsora alkalmával használt abrosz, amelyet általában csupán ezen
az egy ünnepen terítettek fel. A karácsonyi abrosz elterjedési
területe: a Dunántúl, részben az Alföld és a Felföld. Néhol 2–3
karácsonyi abroszt is terítettek egymás fölé. A karácsonyi abrosz
színe, a díszítéssel egyetemben többnyire tiszta fehér, ritkábban piros
a hím. Rendszerint a karácsonyi abrosz szebb és gondosabban is
készített a ház esetleges többi abroszánál, több karácsonyi abrosz
esetén azonban gyakran csak egyik, a fölülre helyezett a díszesebben
kiképzett. A dísz leginkább szőtt, néha hímzett csíkminta. A karácsonyi
abrosz elterjedésének egész mo.-i területén szerves eleme a karácsonyi
vacsorához kapcsolódó rituális cselekményeknek és az ezekhez kötődő
hiedelemkörnek. Néhol már a karácsonyi abrosz felterítésének módja is
meghatározott. Lipóton (Moson m.) a két karácsonyi abroszt úgy
helyezték egymásra, hogy a középvonal csíkja merőlegesen feküdjön,
keresztet alkotva. A Zobor vidéki magyaroknál a karácsonyi abrosz
felterítése egy termésvarázsló rítus része: a gazda és a gazdasszony,
miután az ablakra búzát szórtak, együttesen tették az asztalra a két
karácsonyi abroszt, majd váltakozva maguk felé húzogatták, ill.
háromszor megcserélték a feltett két karácsonyi abroszt, ismétlődő
párbeszéddel kísérve a műveletet (pl. Menyhe: „Mit húz kend?”
„Konkolyt, mindenféle gazt a búzából”); ettől a jelképes
„gaztalanítás”-tól remélték a következő évi búzavetésnek a gyomoktól
való megóvását. A karácsonyi abroszra a hagyományos karácsony esti
ételeken kívül meghatározott tárgyakat is szoktak helyezni. Leginkább a
karácsonyi ünnepek 3. napjáig maradt az asztalon felterítve. Gyakran a
karácsonyesti étkezés folyamán keletkezett, bűvös erejűnek tartott
karácsonyi morzsát hajtogatták a vacsora után a karácsonyi abroszba,
ill. a felsőbe, és így állt az asztalon, került a sarokpad szögletébe,
esetleg az asztal alá rakott széna, szalma és különféle munkaeszközök
tetejére, és úgy maradt az ünnepek idején, leginkább a „két karácsony
közén”, tehát Vízkeresztig (jan. 6.). Szeged környékén sokan a
karácsonyi abroszba kötözve tették el a morzsát. A karácsonyi abroszt,
akárcsak az arra, az asztal alá, ill. a sarokpadra kitett tárgyakat
általában jótékony erejűnek vélték, mágikus tárgyként használták.
Meglehetősen általános volt a gyógyerejébe vetett hit, beteg embernek
vagy háziállatnak a megdörzsölése, átkötése, becsavarása vagy
leborítása karácsonyi abrosszal. Gyakran volt a füstölés és
öntés segédeszköze. Faddon (Tolna m.) a 19. sz. végén a megfelelő
hosszúságúra szabott karácsonyi abroszt a koporsóra is ráterítették a
temetőbe való kikísérés idejére. Búcsúban (Vas m.) újévig a karácsonyi
abrosszal takarództak, hogy ne legyenek betegek, Algyőn (Csongrád m.)
ugyanezért Szent János napján a karácsonyi abroszról etették a
jószágot. Mágikus hatás elérésére volt szokás karácsonyi
abrosznak sütőabroszt alkalmazni. Néhol a jó termés reményében a
karácsonyi abrosz szolgált vetőabroszként, különösen kenyérgabonának.
Cegléden a két karácsonyi abrosz egyikét elzárva tartották év közben,
hogy ezáltal fogva tartsák a házban a szerencsét. Lovászpatonán
(Veszprém m.) halálra, marhavészre vonatkozóan jósoltak a karácsonyi
abrosz segítségével. Volt, ahol úgy vélték, hogy a karácsonyi abrosz
varázsereje a kimosással elvész. Ezt elkerülendő, Cecén az étkezés
idejére felhajtották a karácsonyi abroszt és a puszta asztallapról
ettek. A DK-Dunántúl több más községében csak a karácsonyesti étkezés
után terítették fel a karácsonyi abroszt, vagy lefedve vele a
karácsonyi morzsát, ill. az éjszakára feltett élelmiszert, tárgyakat,
vagy a karácsonyi abroszra rakva ki azokat. Volt, ahol a második,
harmadik karácsonyi abroszt tették fel így az étkezés után. – A
karácsonyi asztal ünnepélyes, esetleg eleve erre szánt abrosszal való
lefedése előfordul másutt is Európában, pl. Ausztriában, sőt
É-Európában helyenként megvan a vetőabrosz karácsonyi abroszkénti
alkalmazása is. Mégis a karácsonyi abrosz önálló hiedelemtárggyá
avatása hazai belső alakulás eredménye lehet. Aligha véletlen, hogy ez
épp azon a területen bontakozott ki, ahol az abroszhasználat
legkorábban gyökeresedett meg. Nem lehetetlen az sem, hogy az abrosz
nagyrészt a karácsonyi ünnephez kapcsolódva vált ismertté a magyar
parasztságnál. Erre látszik vallani az is, hogy nem egy helyen, pl.
Kocson (Komárom m.) a közelmúltig egyedül karácsonykor volt szokás
abroszt teríteni. Meglehet, hogy már a 14–15. sz.-ban parasztoknál
említett egy, esetleg két abrosz is karácsonyi abroszul szolgálhatott.
Karácsonyi keszkenővel való varázslásra az első ismert adat 1627-ből
való, a csallóközi Nagymegyerből.
tovább...
|