Tűzön járás
Tűzön járás során mezítláb
végigsétálnak forró köveken vagy parázson, anélkül, hogy égési sérülést
szenvednének. Számos kultúrában a hitbizonyítékaként vagy próbájaként
szolgált.
A tűzönjárás (tűzjárás, parázsséta) évezredes gyakorlat szerte a
világban a Fülöp szigetektől kezdve Észak-Amerikán, Görögországon át
Tibetig vagy Afrikáig, amit a gyógyító és beavató szándékkal végeztek.
Éppúgy eszköze és támogatója a testi, lelki, szellemi és érzelmi
gyógyításnak, mint a felnőtté válásnak, a teljes jogú tagságnak az
adott nép, közösség életében. A tűz az az „elem”, amely végigkísérte
emberré válásunkat, és ebből a szempontból is sokan tekintik egy
transzformációs (minőségében átalakító) erőnek.
Amikor olyasmit teszünk meg, ami nagyon nehéz, vagy amiről azt hittük
korábban: „lehetetlen”, testünk minden egyes sejtje megtanul áttörni a
korlátozó hiteinken. Ezért a tűzjárás egyaránt hasznos lehet az
egyénnek, egy csapatnak vagy ha „magasabb fokozatra” akarunk kapcsolni,
ha korlátok nélkül hozzá akarunk férni belső erőforrásainkhoz, akár a
gyógyítás, akár döntéshozatal, vagy épp a kockázatvállalás és
megvalósítás során.
A tűzjárás olyan élmény, amely túlmutat a megszokott emberi
tapasztalatokon, s lehetőséget teremt, hogy közvetlen kapcsolatot
teremtsünk saját legbelső energiánkkal. Ebben az értelemben ez a ma
elérhető egyik leghatékonyabb tapasztalás – akár átsétál a tűzön, akár
csak megfigyeli azt – amely megérint minden résztvevőt. S hozzásegít
bárkit, hogy bátorságra váltsa félelmeit, legbelső szorongásait
nyugalomra cserélje, szert tegyen a jövője formálásához szükséges
önbizalomra. Akár átmegyünk a tűzön, akár nem, erősebben, magabízóbban,
feltöltődve távozunk a tűzjárásról.
A tűzjárás rítusa magába foglal egy legalább négy órás felkészülést,
elmélyülést önmagunkban, ami könnyen kapcsolható más tréningekhez,
szemináriumokhoz is.
A tűzjárás nem veszélytelen, a 850 °C-nak megvan a maga kockázata,
ezért érdemes egy tapasztalt tűzjáró tréner segítségét igénybe venni.
Ugyanakkor mindenki csak saját elhatározásából, szabad akaratából
vegyen részt a tűzjáráson, úgy hogy képes önállóan meghozni döntését,
akár átmegy a tűzön, akár nem, s döntéséért, s annak minden
következményéért vállalni a felelősséget. Átmenni soha sem kötelező,
csak a jelenlét ajánlott.
Nehéz egyértelműen alapítókról beszélni, mert mint a korábbiakból is
kitűnik, a tűzjárás „mindig is volt, mindig is lesz”. Mégis sokan a New
Age megjelenéséhez, pontosabban Tolly Burkan munkásságához kapcsolják a
tűzjárás modernkori megjelenését, aki 1977-ben alapította meg
mozgalmát. A tűzjárás magyarországi megjelenése Ken Cadigan és Vörös
Ákos nevéhez fűződik (a 90-es évek elejétől), valamint Honti Margóhoz.
Ők alapvetően Burkan tűzjáró technikáját/filozófiáját követték, amelyet
ki-ki a maga személyisége, meggyőződése szerint egészített ki,
fejlesztett tovább a transzperszonális pszichológia, az intenzív
megvilágosodás vagy más ezoterikus tapasztalás irányába. A tűzjárás
technikáinak alkalmazása a belső erőforrásokhoz való korlátlan
hozzáférés lehetőségének megtapasztalására, ezen keresztül új
életminőség kialakítása, új, kihívó célok kitűzése és elérése már
inkább az NLP hatását mutatja. Ennek az irányzatnak a képviselői: Tony
Robbins, Barna L. Gábor és sokan mások. A tűzjáráshoz kifejezetten puha
fát használnak (fenyő, nyár). A kemény fa éles szélű parázs-darabkákat
eredményez, ami balesetveszélyes, könnyen vezethet sérülésekhez,
egyszerűen csak azért is, mert becsapja a tűzjáró érzékeit, tehát az
akác,bükk, tölgy vagy más, ilyen parazsat adó fa használatát mellőzik.
A fenyő széllécekből (faipari hulladék) megépített máglya egyenletes és
puha parazsat eredményez. A mennyiséget úgy lehet megbecsülni, hogy kb.
6-8 résztvevőnként egy-egy köbméterrel lehet számolni (ez függ az
évszaktól, illetve az időjárástól is: télen, vagy esős időben több
kell). A gyors és egyenletes égés biztosítása érdekében viszonylag sok
papírra, régi újságra van szükség. A tűz körül általában négy világító
máglyát helyeznek el. Ezek faigényére is érdemes gondolni, de a fa
minőségével kapcsolatosan itt nincsenek megkötések. A tűzjárás
területigénye kb. 12×12 méteres négyzet. A helyszín kiválasztásánál
érdemes megfontolni, hogy épületektől lehetőleg minimum 20 méterre
húzódjon a terület határa, s mindenképpen legyen lehetőség a tűz gyors
eloltására, pl. ha a szél túlzottan megerősödik. Ezért javasolt
valamilyen locsoló berendezés, tömlő telepítése, vagy ha erre nincs
mód, néhány vízzel telt vödör is megteszi. A 12×12 méteres terület
talaja szerencsés, ha puha és egyenletes s nincs túl nagy lejtése.
Mindenképpen kell lennie a közelben olyan helynek, ahol a csoport
felkészülhet. Ennek a helyigénye kb. akkora, hogy félkörívben
elhelyezkedve, egy-egypolifoum-matracon mindenki kényelmesen tudjon
relaxálni. Amennyiben jó az idő, ez megoldható a szabad ég alatt is.
(Fontos, hogy a parázs-szőnyeget ne világítsa meg külső, mesterséges
fény, pl. utcai lámpa, mert a parázs „kifakulhat”, a tűzjáró nem
érzékeli, hogy parázson, vagy már hamun sétál, ami veszélyforrás lehet.)
tovább...
|