Villőzés
A Zoborvidéki magyar
falvakban virágvasárnap, a kiszehajtás után a lányok
feldíszített, villőnek nevezett fűzfaágakkal sorra járták a falut
(zöldághordás). Alsóbodokon pl. az 1930-as években a szalmabábu
kivitele után a lányok a mezőn fűzfaágakat tördeltek, azokat
szalagokkal díszítették fel. Megálltak mindegyik ház ablaka előtt és
bekiáltották: „Van magoknak virágvasárnapjok?” Ha azt felelték, hogy
nincs – ami ritkán fordult elő –, tovább mentek, ha azt, hogy van,
akkor énekelték a következő szöveget:
Kijé, kijé ez a ház?
A jámbor emberé.
Benne van egy vetett ágy,
az mellett ringó bölcső,
Haj, villő!
Falu vígín selyemsátor,
Haj villő!
Jaj, de piros a mező,
de nem az ibolyától,
hanem a rózsától.
Haj, villő!
Falu vígin selyemsátor,
Haj, villő!
A zsérei lányok a villő-ágra hímes tojásokat ( húsvéti tojás) is
aggattak, és amikor megálltak a ház előtt, az ablakhoz emelték az ágat.
Menyhén a következő szöveget énekelték
Ez ki háza, ki háza?
Jámbor Kovács Bélájé.
Villő, villő.
Vállj meg kërëszt, vállj meg,
a ruzsás pallagon.
Villő, villő.
Hagy fonjam be sárhajam,
hagy vegyem rám gyócsingem.
Villő, villő.
Az ének után a gazdasszony kiment a lányokhoz és tojást adott nekik,
majd valamelyik lány villőágáról letört egy gallyat, azzal sorra verte
őket, ezt mondogatva: Mind menjetek fírhöz! Kalászon a villőzést a
virágvasárnapi pálmaággal hozták összefüggésbe, máshol a tavasz
megérkezésének jelképét látták benne. A kesztölci szlovák lányok
virágvasárnap somfaágat vittek, s arra sárga virágokból font
koszorúcskákat aggattak, ezekből minden háznál hagytak egyet-egyet. A
gazdasszony ezen a koszorún a kislibákat bujtatta át, hogy
megmaradjanak. Zsérén a villőról tört le a gazdasszony egy kis ágat, s
amikor először hajtotta ki a kislibákat, ezzel a kis ággal megveregette
őket, hogy egészségesek legyenek. – A feketevasárnapi és virágvasárnapi
zöld ággal járás a szlovák, morva és cseh nyelvterületeken is ismert.
Itt a zöld ág különböző elnevezéseivel találkozunk. (Szlovák zelená
vrba ’zöld fűz’; cseh és morva máječek ’májfácska’, léto ’nyaracska’,
krasna ’szép ágacska’ stb.) A magyar falvakból ismert villő elnevezés a
szlovák, morva és cseh szokásokból hiányzik; valószínűleg a latin
villus (’lomb’) szóból ered. A hozzákapcsolódó dallamanyag többsége
ütempáros szerkezetű, motívumsoroló. A gyermekdalok közt gyakori,
főként a Zobor vidék farsangi kantációiban ( kántálás) uralkodó
mi-re-dó (mi-re-dó-re) dallammag. A farsangi vasárnapokkal való zenei
kapcsolatot ezenkívül közös refréndallam is megerősíti. (Ott: Agyigó,
agyigó, fassang, fassang; itt: szép zöld ág, szép zöld ág, majd
megválunk tőle.) A szokás peremterületein más (kvint-vázas) motívumok
is előfordulnak. Egy ének különül el határozottan az ütempáros
szerkezetű dallamok közül: Ez ki háza (villőzés, három faluból), mely
sorpárokból s rövid refréndallamból áll (villő, villő, ill.
kirelejszom). Tempója lassú, az előadásmód rubatóra hajló, s a
cifrázatok is megjelennek benne. Stílusrokona a Szent Iván-i ének
darabjai között fordul elő. Mi-re-dó-re dallamú ütempárok a paralel
szlovák népszokásokban is szerepelnek.
tovább...
|