css buttons
by Css3Menu.com
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Busójárás
A
mohácsi sokácok messze földön ismert népszokása, a busójárás idejét a
tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Régen
Farsangvasárnap reggelétől Húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság. A
Farsang utolsó csütörtökjén a gyermekek öltöznek maskarába.
A
busójárás a más népek hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató,
tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló ünnepek családjába
tartozik. Éppúgy rokonságot mutat a riói és a velencei karnevállal,
mint az afrikai népek szokásaival. Mohácson a hagyomány eredetét a
törökűzés legendájával is magyarázzák.
A mondának – mely szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült
őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk
készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve
a Dunán, kizavarták a törököket Mohácsról – aligha van történeti
alapja. A város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a
sokácság nagyarányú betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután
kezdődött meg. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi
hazájukból hozták magukkal a szokást, mely aztán Mohácson formálódott
tovább és nyerte el mai alakját. A népszokás megjelenéséről a XVIII.
század végéről vannak az első adatok. A busó öltözete régen is olyan
volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött
gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon
bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze
derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az
elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt
tartották. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a
fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás
álarc. Az így beöltözött busókat kísérik a jankelék, akiknek az a
szerepe, hogy távol tartsák az utca népét, főleg a gyerekeket a
busóktól. Hamuval, liszttel, ma már csak ronggyal vagy fűrészporral
töltött zsákjukkal püfölik a csúfolódó gyerekhadat. A lefátyolozott
arcú nőket és a lakodalmas viseletbe öltözött férfiakat, továbbá a
karneváli jelmezű alakokat maskarának nevezik Mohácson. Régen a
tülkölő, kereplő, kolompot rázó és „bao-bao!”-t ordítozó busó-csoportok
tulajdonképpeni célja az volt, hogy házról-házra járva kifejezze
jókívánságait, elvégezze varázslatait és részesüljön azokban az
étel-ital adományokban, amiket sehol sem tagadtak meg tőlük. Mára az
idegenforgalom medrébe terelt népszokás sokat veszített az eredeti
hagyományokból, ám látványosság szempontjából sokat nyert. A mai
busójárás a régi népszokás központjában, a Kóló téren kezdődik. A
beöltözött busók, jankelék, maskarák itt gyülekeznek, itt találkoznak a
Dunán csónakokkal átkelt busók az ágyús, az ördögkerekes, a szekeres, a
kürtös, a teknős és más busó csoportokkal. A régi elöltöltős busó-ágyú
dörejére a különböző csoportok a főutcán át bevonulnak a város
főterére, ahol szabad farsangolás kezdődik. Ezt követően a Duna-parton
és a környező utcákban iszonyú zajt keltve ünneplik a farsangot.
Szürkületkor visszatérnek a főtérre és a meggyújtott óriási máglya
körül táncolnak, dévajkodnak az emberekkel. Ezzel ér véget a
Farsangvasárnap. A mohácsiak azonban kedden is farsangolnak, amikor is
az újabb főtéri máglyára helyezett, telet jelképező koporsó
elégetésével és körültáncolásával búcsúznak a hideg évszaktól, s
köszöntik a tavasz eljövetelét.
tovább...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
vertical menu css
by Css3Menu.com
|