Kincs
Az elrejtett kincs hiedelme
országszerte általánosan ismert volt. A hit szerint háborús időkben
rejtették el, vagy zsugori ember dugta el; fa, bokor tövében, domb
alatt, hegyszakadékban, barlangban lappang. Általános hit volt, hogy az
elásott kincs, pénz, arany időnként tisztul, „tisztítja magát”;
ilyenkor (leginkább virágvasárnap és nagypéntek között)
kékes (sárga, veres) láng csap ki belőle, sőt a kincs egy ideig a föld
felszínén van, majd a lángolás elmúltával újra eltűnik. A kincset őrző
és elijesztő szellem, → kísértet vagy törpeszerű lények
(fehér ember, fehér asszony, kisasszony stb.) vagy állatok (kígyó, sas,
kakas, kutya, oroszlán, bivaly, bika stb.) védik. Az elásott kincs
megszerzésének módozatai sok változatban voltak országszerte ismertek.
Helyéről vagy a kincsjelző láng segítségével, vagy álomban szereznek
tudomást. A hetedik gyerek meg tudja állapítani a kincs hollétét,
a táltos vagy a burokban született szintén. Büntelen
személy nagyobb reménnyel foghat keresésébe. Keresésének ideje
általában valamilyen jeles napra ( Szent György napja, → Szent
Iván-nap) virradó éjszaka, vagy amikor a lángot fellobbani látják. Az
utóbbi esetben országszerte elterjedt hit szerint úgy lehetett
megszerezni a kincset, hogy aki meglátja a lángot, hajához, hátul a
gatyájához vagy pendelyéhez nyúl; ahány hajszálat vagy ráncot megfog,
annyi darab arany marad fenn a föld felszínén, de a megfogott hajszálak
megőszülnek. A kincset szótlanul kell kiásni; közben visszanézni vagy
káromkodni sem szabad. A kincset megtaláló varázsvesszőre, nyílvesszőre
vonatkozó hit az adatok tanúsága szerint igen régi: 16. századi
ráolvasások (Gyöngyösi ráolvasások) is ismertek, amelyekkel a kincs
fölött földbe fúródó vessző kilövését kísérték. A kincsásásról
szóló hiedelemmondák fő motívumuk alapján csoportosítva: 1.
Kincsásás táltos segítségével. a) A hetedik gyerek (ritkábban
foggal született gyerek) meglátja a földben rejlő kincset. Gyakori
bevezető epizód, hogy előbb kipróbálják a gyermek képességét: titokban
földbe ásnak egy korsóban pénzt. Ha a gyermek meg tudja mutatni, tovább
kerestetnek vele. A gyermek acéltükörbe, körmére kent mákolajra nézve
látja a kincset. Amikor ásni kezdenek, ősz ember állja útjukat,
fenyeget, hogy átkozott a kincs, aki hozzányúl, annak a gyermekei
(hozzátartozói) meghalnak (nyomorékok lesznek). A tilalom megszegőin
beteljesedik az átok. Egyes változatok szerint a kincsásás sikerül, a
szülők meggazdagodnak, a kincs helyén feszületet állítanak stb. b)
Táltos (öreg,ember) útmutatása szerint ásnak. „ijesztők” jönnek elő a
gödörből: kutya, fekete bika. A tanács szerint nem hagyják abba a
munkát. Vihar jön, elmenekülnek. A kincs eltűnik, a „gonoszok”
elragadják. c) Öregember (valószínűleg táltos) pásztort kér meg, hogy
mosdassa és fésülje meg. Hálából megmutatja földbe rejtett kincsét, ad
neki belőle, majd a kinccsel együtt eltűnik. (Más típusba tartozó
mondák is gyakran kifejezik, hogy földbe ásott pénz a táltos, ill. a
garabonciás pénze.) – 2. „Megkötött” kincs kiásása. a) Valaki (gyakran
boszorkány) kincset ás a földbe. Mikor betemeti, így szól: „Ez csak
akkor legyen ismét kivéve, amikor az én faromat odaverik ehhez a
gödörhöz!” Illetéktelenül kihallgatja valaki. A kincs elásója meghal,
eltemetik. A tanú kiássa a sírból, farát a kincs fölött földhöz veri. A
kincs feljön magától. b) Kincset ás el valaki. A helyén dolgát végzi,
majd így szól: „Csak az áshassa ki, aki ezt megeszi!” Kihallgatják. Az
ürülék elfogyasztása után a kincs előkerül (ti. enélkül minden kísérlet
meddő). A megrabolt tulajdonos megőrül vagy felakasztja magát. c) Pénzt
ás el valaki, a vasfazékba kötelet köt: „Téged addig ki ne vehessen
senki se, amíg azt nem mondja: ’istráng’!” Egy hallgatódzó szegény
ember kiássa a fazekat, kígyó van rátekeredve. Varázsszóra
visszaváltozik kötéllé. Meggazdagodik a szegény ember. – 3. Sikeres
kincsásás. a) A fellobbanó lángra kapcát, szűrt stb. dobnak, a
„gonoszok” ezután már nem vihetik el. b) Akik a kincset elásták,
kakast, kutyát vagy más állatot öltek meg fölötte, hogy védjék a
kincset. Gyakori feloldási mód a mondákban, hogy ugyanezeket az
állatokat kell leölni a kincs helyén, hogy hozzáférhetővé váljék. – 4.
A kincsásás sikertelensége az ásók hibája miatt.a) A kincsásást
szótlanul kell végezni, de valaki megszólal: átkozódik a nehézségek
miatt, vagy megörül a kincsnek. A kincs elsüllyed, olyan mélyre, hogy
többé nem lehet kiásni. b) A kincsásó egy rossz szó miatt a ládával
együtt mélybe süllyed, más országban egy pincében köt ki. c) A
kincsásók megrémülnek a kincs őrzőitől és felhagynak az ásással. d)
Elátkozott lény kéri a pásztorokat, hogy ássák ki a kincset, akkor ő
megszabadul. Öregasszony jelenik meg, aki teleköpködi a gödröt. Amikor
már csak egy köpés hiányzik, a legények nem bírják tovább, a kincs
eltűnik, a lélek följajdul: örökre elkárhozott. – 5. Szezám,
nyílj ki! Valaki véletlenül üregben (lyukban, barlangban stb.) kincset
talál. Kapzsi (visszamegy újra), a föld (barlang szája) bezárul. Anya
gyermekét benn felejti, hét év múlva ugyanott egészségben visszakapja.
– 6. Elátkozott kincs. Aki kiássa, az ördögök megtáncoltatják (ásás
közben, minden éjszaka, halálos ágyán). Egyéb büntetések érik: lásd 1.
a) – A kincsmondák egy csoportja történeti monda: törökök vagy
más ellenség elől földbe (alagútba), vár falába, kútba rejtett
kincsekről szólnak ( kőkecske), ill. valamilyen történelmi eseményre
vagy személyre utalnak: a kincset a törökök elől ásták el; vagy Attila,
Zrínyi, Rákóczi hátrahagyott, elrejtett kincsét keresik. A történeti
magvat tartalmazó mondák gyakoriak a Felföldön, Erdélyben. A többi
kincsmonda különböző intezitással az egész nyelvterületen él. Némely
család írásos „testamentumokat” is őrzött mesés, hegybe rejtett
kincsekről. Ezek közül Kolozsvári Varga Pál állítólagos hagyatéka a
legrégebben ismert kincsmonda (1716-ból). – A múlt század vége óta
folyó régészeti ásatások fokozták az érdeklődést e téma iránt. A
valóságos emlékek – gyermekkori kincskeresés vagy ásatáson való
részvétel – keverednek a hagyományos vándormotívumokkal. A kincskeresés
a romantika korában, a szépirodalomban is gyakori téma volt (Vörösmarty
Mihály, Tompa Mihály
tovább...
|