|
A szatmári szilvalekvár főzése
A hagyományos penyigei szilva
augusztus végén érik. A szilvalekvár készítésének a térségben több
évszázados hagyománya van, eszerint főzik ma is. A szatmáriak szerint
igazán jó lekvár csak a penyigei vagy nemtudom szilvából készíthető.
Nyár végén az érett gyümölcsöt botokkal verik le a fa alá terített
ponyvára, és onnan szedik kosarakba. Fateknőben többször átmossák, az
egészséges szemeket szűrőn lecsöpögtetik, majd kezdetét veszi a
ciberekészítés.
Az első feladat a katlan megrakása, az üst tapasztása. A katlan
megrakásához vályogot és pelyvás sarat használnak. A katlant mindig az
üst méretének megfelelő nagyságúra rakják, kívül-belül kitapasztják,
hátul lyukat hagynak rajta a füstkivezetőnek. A szilvalekvár
hagyományosan vörösréz üstben készül. Az üst előkészítése külső
felületének sárral való betapasztásából áll. A kitapasztott üstöt
behelyezik a katlanba, vízszintbe állítják, a peremnél betapasztják,
majd tisztára törlik.
A szilvát az üstben puhára főzik, hogy könnyen leváljon a magjáról,
forrón átdörzsölik egy rostán, amelyben a mag és a héj fennmarad. A
forró ciberét a katlanba épített rézüstbe töltik. A katlanban már ég a
tűz, több órán keresztül, állandóan kavargatva főzik a lekvárt, hogy le
ne égjen. A szilvalekvár akkor készül el, ha már olyan sűrű, hogy nem
esik le a kanálról. Cukrot, tartósítószert nem adnak hozzá. A kihűlt
lekvárt szilkékbe rakják, és akár évekig tárolják.
tovább...
|