css buttons
by Css3Menu.com
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Pásztor
A pásztor foglalkozás ősi
állattartó mesterség, de életforma is. Kezdete az idők homályába vész,
valószínűleg már a vadállatok háziasításával egy időben alakult ki, és
szinte minden kultúrában fellelhető. Mivel az ősmagyarok alapvetően
állattartásból és pásztorkodásból éltek, a különböző állatfajok
pásztorainak más-más nevet adtak. Tájtól függően és az
életkörülményeknek megfelelően lassan kialakult ezek közt az emberek
közt egy sajátságos hierarchia, melyet szokásként vittek tovább íratlan
törvényeikben. Ez koronként és térségenként eltérő módon és többféle
rendezőelv szerint alakult ki. Ezek egyike a foglalkozási, mondhatnánk
"szakmák" közötti rangsor, ami nagyban függött a táj adottságaitól és
így a legeltetési lehetőségektől, - ennek következtében attól is hogy
az adott "szakma" hány fővel képviseltette magát azon a vidéken.
Azonban fel lehet állítani egy általános, elterjedtebb rangsort, melyek
itt fontossági sorrendbe vannak szedve:
• csikós – „lópásztor”, a ménes legeltetője, őrzője
• gulyás azaz marhapásztor, a gulya őrzője
• juhász – juhpásztor, a juhnyáj őrzője
• kondás, kanász – disznópásztor, a konda vagy falka
őrzője - előbbi minden este hazahajtotta, utóbbi kint teleltette a
disznókat azaz ,,ridegen tartotta"
• csordás és a csürhés – az istállóban tartott, csak napközben kihajtott négylábú állatok őrzője.
A szárnyasok őrzésével többnyire gyermekek lettek megbízva, így
mindenütt a rangsor végére kerültek, ezek közül a libapásztor, a ludas
említhető meg itt.
Sterio Károly: Kondás, 1855
• birkás - a nyugat-európai juhfajták pásztora, míg a régi magyar fajták őrzőjét juhásznak hívták továbbra is
• bács, bacsó - a számadó juhász neve a magyar nyelvterület északi részén
• monyator - fiatal pásztor, pásztorfiú (fehér fordított bundája van és bundasapkája)
A juhász kifejezés a magyar nyelvben eredetileg ihász formában élt, mai alakját a nyelvi illeszkedés során nyerte el.
tovább...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
vertical menu css
by Css3Menu.com
|