Kendermunka Szatmárban
A
szatmári fonó nem sokban különbözik más tájegységek fonójától. Régen
minden gazdacsalád vetett kendert. A kender feldolgozását és a szövés
munkálatait ismerték és még az ötvenes években is végezték. A levágott
kendert Szatmárban a Hol-Szamos vagy a Holt Tisza medreiben
áztatták. A rostjaira bomlott kendert az udvaron szárították,
majd kendertörővel megtörték, tilolták. A szöszből kitisztították a
pozdorját. A szöszt a dörzsölőkben megpuhították. Az így megtisztított
megpuhított szösz került a guzsalyokra, amit a fonóban megfontak. A
fonást követte a szövés, aminek szintén nagy hagyománya van Szatmárban.
Még ma is sok helyen meg van az esztaváta és főleg pokrócot szőnek
rajta. Sajnos a mai fiatalok már nem ismerik ezeket a munkákat,
még fellelhetők olyan asszonyok, akik ezt a hagyományt művelik. A
betakarítás utáni időszakban nem csak az asszonyok dolgoztak kalákába,
kisebb csoportokba, hanem olykor a férfiak, sőt az egész család. Ma már
szinte lehetetlen Fehérgyarmaton négy, öt segítő barátot keresni pl.
disznófogásra, gallykaparásra, melyeket régen közösen végeztek el. A
kalákában végzett munka szokása napjainkban már teljesen kihalt,
esetleg az építkezéseknél a falvakban, ha fellelhető, csak néhány
hagyományőrző színjátszó kör próbálkozik a megjelenítésével. A téli
mesélések és közös éneklések ideje lejárt. Feladatunk ezt a népi
szokást a „Kócslyuk”-ban megjeleníteni.
tovább...
|