css buttons by Css3Menu.com


  
 















Karoskosár

Hántolt, hasított fűzfavesszőből vagy háncsból fonott, tégla alakú vagy ovális fenékre font kis kosár, amelyet a nők kézben, ill. karon visznek. Lényeges alkotórésze a két hosszanti oldalát középen összekötő, ívelt vagy szögletes pánt, fogó. Nagyobb méretű változata háncsból készül, és a Felföldön batyuban szállított  háti kosárként ismeretes. Jellegzetes változata a fedeles kosár, amelynek a tetejét középen kétfelé nyíló vesszőfonadék fedi. A finoman megmunkált fehér fűzfavesszőt gyakran be is lakkozzák, festett virágokkal díszítik. Ezt a formát falusi kosárfonók nem készítették. A karoskosár egyik vagy másik változata a magyar nyelvterület nagyobb részén ismeretes volt a 19–20. században. E kosártípus elnevezésére igen sok tájnyelvi szó, használatos. Egyik változatát a Duna–Tisza közén és szórványosan a Tiszántúl Déli részén garaboly, garabó néven ismerték. A Felföldön és a Tiszántúlon kaska, kiskaska, nagykaska, Torontálban cikidli, a Balaton-melléken félkéz-kosár, Baranyábancsőrő-kosár, Komárom vidékén ebédkosár, a Székelyföldön kasolya, kosolya volt a neve. Szállítottak benne gyümölcsöt, tejterméket, tojást; jártak vele piacozni. – A karoskosár készítése háziipari központokban (vesszőfonás) történt. Nevezetes központ volt az Alföldön Békés, ahonnan az egész vidéket ellátták kosárfélékkel. A garaboly nevű karoskosarat a 19. század végén szlovák háziiparosok is hozták az Alföldre eladni. Korai története kevéssé ismeretes, a garabolyt először a 17. század elején említi írásos forrás. Terjedéséhez a 19. század végétől több vidéken létesített kosárfonó tanfolyamok is hozzájárultak. Különösen fontos volt a Dél-Alföldön, ahol a 19. század végén kasornyát nem használtak. A karoskosár különböző változatai Európa legtöbb népénél megtalálhatók, történetük azonban kevéssé ismeretes.

tovább...















vertical menu css by Css3Menu.com