css buttons by Css3Menu.com


  
 















Alföldi táncok

Az Alföld tánckultúrája egységesebb, mint a Dunántúlé vagy Erdélyé. Az alföldi táncok sajátosságai a Felföld keleti felének táncaira is jellemzőek. Főként az Alföld ÉK-i peremterületein élő pásztorok és cigányok körében élnek pásztortáncok, a párbajszerű botolók különböző típusai. A leány-karikázó, az Alföldön hiányzik, helyette a körcsárdás a divatos.  Az ugrós az Alsó-Tiszavidéken gyakoribb, oláhos, vagy mars néven. Az Alföldön az utóbbi évtizedekig általános volt a kötetlen, gazdag motívumkincsű, javarészt csapásoló motívumokból felépülő tánckezdő verbunk. Főként a Felső-Tiszavidéken virágzott. Szabályozott formája kivételes (Polgár). Zenei és mozgásanyaga összefonódik a táncrendben utána következő csárdáséval. A lassú és friss csárdás meglehetősen összeolvad. A dunántúlinál jóval gazdagabb lassú és a fent hangsúlyos friss jellemző motívumai: a kétlépéses csárdás, a félfordulós, a páros forgás, valamint a hosszabb ideig is eltartó virtuóz figurázás, csapásolás. A párelengedés itt a csalogatás játékos tartalma nélkül fordul elő. Gyakoriak a csárdásban a nyíltabb fogásmódok és a kiforgatások. A páros formán kívül a  hármas csárdás és a négyes csárdás (körcsárdás) is kedvelt. A csárdás tempója mérsékeltebb, mint a Dunántúlon, de gyorsabb, mint Erdélyben. Néhol a tánczene és tánctempó (kállai kettős), valamint a táncterminológia (a szatmári Erdőháton: csendes, csárdás, ugrós) megőrizte a régi hármas tagolódás emlékét. Az Alföld szegényesebb lakodalmi tánckészletéből az ÉK-i  osztótáncot, valamint a dramatikus táncokat kell megemlíteni (Oláh leány tánca,  tréfás verbuválás).
 
tovább...















vertical menu css by Css3Menu.com