HÚSVÉTHÉTFŐ
A húsvéti locsolás eredete
részint a keresztelésre, részint arra a legendára utal, amely szerint a
Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták
a zsidók elhallgattatni illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel
öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat. A víz tisztító,
termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak
is. Vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami utal a
locsolás egykori módjára, hogy gyakran a kúthoz, vályúhoz vitték a
lányokat, és egész vödör vízzel leöntötték őket. A két világháború
között vált általánossá a "szagos vízzel, rózsavízzel" való öntözés. A
locsolóversek sok változata ismert máig, a mágikus jellegű szövegektől
a félnépi rigmusokig. Székelyföldön, húsvéthétfő hajnalán a legények
csapatosan indultak a lányos házakhoz többnyire zeneszóval öntözni.
Hosszadalmas, cirkalmas köszöntőket mondtak. A locsolással egyenértékű
volt a vesszőzés. Előfordulását a Dunántúlról ismerjük. Fejér
vármegyében sibának nevezik a vesszőből font korbácsot, amellyel a
legények húsvéthétfőn megcsapkodták a leányokat, közben Tordason ezt
mondták: "Keléses ne légy, bolhásos ne légy, esztendőre még frissebb
légy!" A lányok a sibára szalagot kötöttek, borral kínálták a
legényeket. A locsolás jutalma a hímes tojás.
tovább...
|