Sajbózás
Kora tavaszi népszokás,
tüzes korongok hajigálása ( tűzgyújtás). Szatmár megyében és
Nógrádverőcén is feljegyezték a szokást az I. világháború előtt. Nevét
a sajbó szóból nyerte, mely a német Scheibe (’korong’) magyaros
formája. Nagyböjt első vasárnapján fakarikákat – sajbókat –
készítettek a legények, 3–4 méteres botra tűzték, megtüzesítették, majd
a fejük felett meglóbálva, deszkához csapták, ekkor a sajbó elrepült. A
sajbó elhajítása közben kikiáltották, hogy kié a sajbó. A szokást
Dél-német területen, Ausztria egyes részein és Svájcban gyakorolják,
időpontja lehet farsang vagy a böjti vasárnapok, de
húsvétkor vagy Szent Iván-napon is röpítik a tüzes karikákat. Itt
is kikiáltják, hogy kinek a tiszteletére röpítik a karikát s a szokást
kísérő versek utalhatnak a tavasz jövetelére is.
tovább...
|