A Márton-nap története
A legenda szerint Szent Márton a
Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria (mai Szombathely)
nevezetű városában látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben. A római
császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában
egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy koldusnak.
Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől
kezdve pedig fordulat állt be Márton életében: Isten szolgálatába
állt. Jóságáról már élete során is legendák keringtek, s az
alázatos misszionáriust püspökké akarták szentelni. A monda szerint,
mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől a szolgalelkű
Márton a ludak óljában bújt el. A szárnyasok azonban gágogásukkal,
szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulták Márton
rejtekhelyét. Végül Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig,
398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.
November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja,
amikor nagy eszem-iszomot rendeztek: asztalra tették az újbort,
ettek-ittak, s fenékig ürítgették a poharakat, hogy a következő
esztendőre is jó termés legyen.
A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat
öltek, amely pedig a hadisten, Mars szent madara volt. A harcias
madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv
rajtaütésétől.
A lúd római „beceneve“, (Mars isten madara) afféle régi szófejtéssel „Márton madara“ lett a keresztény naptárban.
tovább...
|