Márton-napi liba
A hagyomány szerint a fiatal
libát megtisztítják, kibelezik, besózzák és meghintik friss
majorannával, kívül-belül. Befűtik a kemencét, és lehetőleg nagy
cserép- vagy öntöttvas edénybe és szép pirosra sütik. Ha elkészült,
feldarabolják. A mellcsontjáról óvatosan lefejtik a húst (úgy át kell
sülnie, hogy ez könnyen elvégezhető legyen), és szemügyre veszik a
csontot, hogy megjósolják belőle, milyen lesz a tél. Ha barna volt,
esős, ha fehér, akkor havas telet vártak A lúd fogyasztásának
hagyománya szorosan kötődik az újbor fogyasztásához. Nem véletlen az
egybeesés, hisz épp novemberre fejeződik be a must borrá alakulása.
Márton emiatt a nagyobb borvidékeken az Új-bor védőszentje is. A bor és
a liba gyorsan össze is kapcsolódott, német területen már a 12.
században a Márton-ludat „szüreti vagy préslibának” is nevezték.
A közeli Szlovénia területén szokás volt, hogy a szőlősgazdák a
hegyekben különböző helyekre borospalackokat rejtettek el, melyeket a
legényeknek kellett megkeresniük. Eközben a lányok asszonyok sokféle
finomságot főztek, sütöttek, amit aztán a szőlőhegyben nagy vigaszság
közepette közösen fogyasztottak el. November 11-én kezdték meg az új
hordókat a gazdák, ekkor került az asztalra épp a libasült mellé az
úgynevezett Libás-bor vagy sok helyen Márton–bor, aminek még gyógyító
hatása is volt a hagyomány szerint.
tovább...
|