Szálláskeresés
Betlehemes játékaink egyik
jelenete, amely Szűz Mária és Szent József betlehemi szálláskeresését
jeleníti meg. Eredete a középkori karácsonyi misztériumjátékokban
kereshető, amely a középkor vége felé különféle legenda elemekkel
bővült. A barokk korban tűnik fel a játékokban a szálláskeresés. Ebben
a jelenetben hagyományossá vált a két, itt-ott három kocsmáros, s a
veszekedő feleség, aki Máriát és Józsefet nem akarja befogadni. A
jelenet változatát az erdélyi betlehemes játékokban is megtaláljuk:
József és Mária egy gazdag kovácstól kérnek szállást, de az elutasítja
őket. A szálláskeresés a tárgya a hazánkban, továbbá Közép- és
Ny-Európában egyformán elterjedt verses Mária-legendák változatainak,
amelyek ugyancsak a szálláskeresést, továbbá a kovács vak és kezetlen
lányának csodás gyógyulását mondják el. Ez a csodás gyógyulás már a 15.
században előfordul egy provence-i játékban, amely az Anasztázia
legendából meríti tárgyát. A verses legenda változatai inspirálták a
szálláskeresés elnevezésű („Szállást keres a szentcsalád”) népi
ájtatossági formát, amelyet karácsony előtt kilenc este kilenc
családnál végeztek, miközben a Mária és József szálláskereséséről s a
vak és kezetlen lány csodás gyógyulásáról szóló verses legenda
valamelyik változatát is elénekelték. A szálláskeresés, mint önálló
dramatikus játék az osztrákoknál Herbergsuche, nálunk bölcsőcske,
bölcsöske, bölcsőjárás néven ismert. A vitnyédi és a székesfehérvári
„bölcsőcské”-vel a karácsony előtti időben jártak. Szereplői – egy fiú
kivételével, aki Józsefet alakította – lányok voltak, egyikük Mária,
aki a bölcsőt vitte, a többiek az angyalok, akik kísérték. Vitnyéden
négy-öt ismert karácsonyi éneket énekelnek kántálás, melyeket attacca
fűznek össze. Dallamukban az idegen (német, szláv) hatás nyilvánvaló.
Gömörben vízkereszt napjától Gyertyaszentelő napjáig három lány és egy
fiú járt a bölcsővel. A legidősebb lány Mária szerepét játszotta és
vitte a bölcsőt, a fiú volt József, ácsszerszámokkal felszerelve.
tovább...
|