Időjóslás
Az ünnephez több, az időjárásra
vonatkozó jóslás is kapcsolódik. Tizenkét diót félbe vágtak, kivették a
bélét, majd a héjába vizet tettek. Karácsony napján megnézték,
melyikben maradt víz, és melyikből száradt ki. Amelyikben maradt, az a
hónap csapadékban gazdag lesz, amelyikből eltűnt, az száraz. A Luca-
kalendárium és a hagymakalendárium és az időjóslási praktikák része.
Azt tartották, olyan lesz az év 12 hónapja, mint a Luca napot követő 12
nap.
Jóslás
A régmúltban a Mikuláshoz hasonlóan Luca is ajándékhozó szent volt, de
kevesebb és szerényebb ajándékot hozott a Mikulásnál. A háziasszonyok
ekkor, azaz december 13-án kezdték a karácsonyi nagytakarítást, a
helységeket fehérbe öltöztették, és a friss, tiszta illat karácsonykor
is érződött a házban. Ezen a napon vetették el a szentestén asztalra
kerülő Lucabúzát is, ami a jövő évi termést és a megújuló életet
jelképezi. A lányok tizenkét Luca-cédulára ráírtak tizenkét fiúnevet,
mindennap egyet bedobtak belőle a tűzbe, s amely név utoljára maradt,
olyan nevű férjet jósoltak maguknak. Az ünnephez több, az időjárásra
vonatkozó jóslás is kapcsolódik. Tizenkét diót félbe vágtak, kivették a
bélét, majd a héjába vizet tettek. Karácsony napján megnézték,
melyikben maradt víz, és melyikből száradt ki. Amelyikben maradt, az a
hónap csapadékban gazdag lesz, amelyikből eltűnt, az száraz. Luca
napjához köthető a lucaszékkészítés is, de ez a szokás már csak a
hiedelemvilágban él.
A lucaszéket tizenkét fajta fából kell kifaragni, s tizenkét napon át
kell dolgozni rajta, hogy szentestére elkészüljön. Aki ezt beviszi a
karácsonyi éjféli misére, és rááll, az — a hiedelem szerint — látja,
hogy mikor jönnek be a templomba a boszorkányok. De a boszorkányok is
látják, hogy ki áll a kisszéken, s az éjféli mise után bizony az
illetőnek nagyon kellett sietnie hazafelé, nehogy a boszorkányok
utolérjék. A monda szerint mákot kellett szórnia a földre, s a
boszorkányoknak szemenként össze kellett szedniük, majd hazaérkezvén
azonnal a tűzbe kellett vetni a széket. A budapesti Néprajzi Múzeumban
ezért található csak két lucaszék. Kupuszinai hiedelem szerint az
éjféli mise végén a kántor hosszan játszotta az utolsó éneket, a
dikicát, s amíg a boszorkányok a dallamokra összefogódzkodva táncoltak
az oltár körül, addig a hívek nyugodtan kimehettek a templomból. A
kántornak minél tovább kellett játszania a dikicát, hogy aki a
lucaszéket készítette, nyugodtan hazaérhessen. A szegediek között
elterjedt volt a kalendáriumi babona, miszerint „Szent Lucának híres
napja a napot rövidre szabja”. Luca ünnepe a régiek számára magában
hordozta az elkövetkezendő új – világosabb – időszak minden
reménységét. Ezt a napot kettőség jellemezte. Egyrészt a fény – a jó,
az Isten – győzelmét hirdette, másrészt meghúzódott benne a sötét – a
rossz, a sátán – is. Úgy tartották, hogy az ördög a Luca-nap és a
karácsony közötti tizenkét napban támad a leghevesebben, hiszen érzi
hatalmának végét és fél Jézus Krisztus eljövetelétől. A gonosztól való
félelmet őrizte meg a néphagyomány egyik télen járó ártó szelleme, a
Luca, Luca-puca vagy Lucaasszony névvel illetett női boszorkány alakja.
Ez magyarázza, hogy évszázadokig ezt a keresztnevet ritkán adták a
kislányoknak, mondván, ha ezt a nevet kapja „elviszi a Luca”, de ha meg
is éri a felnőtt kort házsártos, rossz természetű asszony lesz belőle.
Tápén még a születésnapjukat sem akarták vállalni az e napon világra
jöttek, s helyette a inkább a szerencsésebbnek vélt december
tizennegyedikét jelölték meg születési dátumként.
tovább...
|