css buttons
by Css3Menu.com
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kiszehajtás
Virágvasárnap a lányok egy
szalmabábut menyecskeruhába öltöztettek, majd végigvitték a falun,
aztán levetkőztették, a szalmát pedig a vízbe dobták vagy elégették. A
szokás Hont, Nógrád, Pest és Heves megye egyes községeiben volt
ismeretes, századunk első évtizedeiben még gyakorolták. A szalmabábut
kisze, kiszi, kiszőce, kiszice, kice, kicice, kicevice, banya,
villőelnevezéssel illették. A menyhei lányok virágvasárnap litánia után
öltöztették a kicét az elmúlt év őszén és az az év farsangján
férjhezment menyecskéktől kölcsönkért ruhába. Az egyik lány felkapta a
bábut, magasra emelte, és a többiek kíséretében, énekelve mentek a
kertek mögötti patakhoz:
Kicevice, villő!
Maj’ kiviszük kicevicét, villő!
Maj’ behozuk a ződ ágat, villő!
A lányokrë jó szerencsét, villő!
Ott a bábut levetkőztették, a csupasz zsúpkévét, amelyből a bábu
alakját formálták, széjjelszedték. Mindegyik lány markolt belőle egy
csomót és bedobta a vízbe, majd figyelte, hogy merre úszik. Azt
tartották, hogy akinek a szalmacsomója elúszik, még abban az
esztendőben férjhez megy, akié pedig a part felé úszik, az megesik. A
kicebábu kihordása után következett a villőzés. Az Ipoly menti
községekben a szalmabábut vivő lányok menet közben a kiszebábu
kihajtásáról és a sódar (sonka) behívásáról énekeltek:
Haj kisze, kiszéce,
gyöjj be sódar, gömböce.
Szabó Marisnak nincs ruhája,
üres a ládája.
Haj kisze ...
Geci Rozi ládája
üresen van bezárva.
Ha üresen nem volna,
a kiszére adott volna.
Hej ki kisze ...
Majd azokat a menyecskéket is „kiénekelték” (kiéneklő), akik a bábu
felöltöztetéséhez ruhát kölcsönöztek, vagy akik a kölcsönzést
megtagadták. A levetkőztetett bábut az Ipolyba dobták. Itt a vizes
szalmával arcukat is megdörzsölték, ill. az Ipoly vizével mosták, hogy
egészségesek legyenek, ne legyenek szeplősek. Ahol folyóvíz nem volt, a
bábu szalmáját elégették. – Az Ipoly, a Galga, a Zagyva menti szövegek
egyformán a régi nagyböjti étel, a savanyú leves, a kisze
kiviteléről és a sódar, vagyis a húsvéti sonka behívásáról szólnak. A
magyarázatok szerint az is gyakori cél volt, hogy a lányok férjhez
menjenek, továbbá hogy a bábuval együtt kivigyék a faluból a dögöt, a
betegséget. A szlovák, morva, cseh és lengyel falvakban,
Kelet-Németo.-ban a nagyböjt negyedik vagy ötödik vasárnapján vitték ki
az általában halálnak nevezett szalmabábut. (német: ’halálkihordás’,
cseh: viszik a halált’, lengyel: elment a halál a városból’). A
szlovákoknál gyakori a Morena, Muriena elnevezés is, továbbá a magyar
elnevezéssel azonos eredetű kysel, kyselica. – A nagyböjt közepén
meghordozott, halált ábrázoló bábukat a prágai szinódus 1366. évi
tiltása említi. 1423-ban a poznani határozat tiltja a halálkihordást. A
prágai tiltás a „halál képéről” a következőket mondja: „a papoknak és
világiaknak az a szégyenteljes szokása honosodott meg, hogy nagyböjt
közepén halált ábrázoló bábukat énekek és babonás szertartások
kíséretében visznek a helységen keresztül a folyóhoz és ott hirtelen a
vízbe dobják, s azt állítják azoknak gyalázatjára, hogy a halál ezután
már nem árthat nekik, mivel határaikból elűzték.”. Sieber véleménye
szerint a prágai szinódus által tiltott halálkihordás menetét a
pestishaláltól megfélemlített nép és a vele többé-kevésbé azonos
szellemi szinten levő papság hozta létre. – A meghordozott szalmabábu
a téltemetésnek is megszemélyesítője, s amint a cselekmény
végzésének ideje közeledett húsvét ünnepéhez, a halál, a tél helyébe a
megunt nagyböjti savanyú leves lépett.
tovább...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
vertical menu css
by Css3Menu.com
|