Lupercália pásztorünnep
A
rómaiak pogány pásztorünnepét, a birodalom bukása után (496-ban)
Gelasius pápa február 14-ére helyezte át, és a megtisztulás ünnepévé
tette, abban a reményben, hogy a mártír szent ünnepén szertartását
könnyebb lesz megszabadítani a pogány rítusaitól. Bár a középkorban
Bálint nagy tiszteletnek örvendett a keresztények közében, a mai
Valentin napnak valójában nem sok köze van a szent vértanúkhoz. Ebben
inkább a római pársorsolás, illetve a szerelmesek megajándékozásának
középkori szokása éledt újjá. Elsőként az angol Geoffrey Chaucer (1343
k – 1400), a Canterbury mesék szerzője írt arról, hogy a madarak
párválasztásával egybeeső Szent Bálint napján a fiatalok szerelmes
szövegeket tartalmazó üzeneteket küldözgetnek egymásnak. Meglehet, hogy
o e szokás megteremtője, ugyanis az első ilyen üdvözlőlapot több mint
tíz évvel halála után küldték el. (Más források szerint erre 1477-ben
az angliai Norfolkban került sor.) A 18. század vége felé sokfelé
elterjedtek az erre a speciális alkalomra nyomtatott, úgynevezett
barátságkártyák, amelyek kezdetben főleg Németországban arattak nagy
sikert. Az üdvözlőkártyák küldése később Nyugat-Európában, majd az
Egyesült Államokban is szokássá vált, ahol – először tömeges méretekben
- 1847-ben Esther Howland (1828-1904) készíttetett Valentin-napi
képeslapot, ezért őt nevezték el "a valentine-ok anyjának". Bár a
Bálint-nap hagyománya egyre jobban hódít a világban, a legnagyobb
kultusza változatlanul az angolszász területeken van, ahol Valentint a
szerelmesek védőszentjévé kiáltották ki. Már keleten is többfelé
megemlékeznek a szerelmesek napjáról, de a kialakult szokások eltérnek
egymástól: például Dél-Koreában és Japánban nem a hölgyek kapnak
ajándékot és virágot a férfiaktól, hanem ők ajándékozzák meg a
férfiakat. Kínában nem február 14-én tartják a Valentin napot, hanem az
általuk használt holdnaptár hetedik hónapjának hetedik napján. 2009-ben
ez a nap augusztus 25-e. Itáliában a szerelmesek napjának előestéjén
Terni városába sereglenek az ifjú szerelmesek, hogy a város
bazilikájában, San Valentino sírjánál jelentsék be jegyességüket.
Az
ünnepségek, ajándékozás mellett e naphoz természeti megfigyelések,
időjárási regulák, termés- és termékenységjóslások is kötődnek. Régóta
ismert, hogy február közepétől kezdenek a madarak párosodni, utódokról
gondoskodni, s azt is megfigyelték, hogy ilyenkor raknak fészket a
verebek. Sokfelé él az a népi hiedelem, hogy ha ezen a napon hideg,
száraz az idő, akkor jó termésre lehet számítani. Az angol népi regula
szerint Szent Valentin napján már közel van a tavasz, és ekkorra a
babnak már a földben kell lennie. Emellett – mint a jeles napok
többsége - házasságjóslatok és a szerelmi varázslatok tartására is
alkalmas ez a nap.
Egy
régi szokás szerint Szent Valentin napjának estéjén a fiatalok
babérleveleket szúrtak párnájukba, négyet a párna négy sarkába, egyet
pedig a közepébe. A hiedelem szerint, e praktika segítségével
megálmodták, hogy ki lesz a párjuk, vagy mátkájuk. Mások színes
szalagot kötöttek az ágyfejhez, vacsorára pedig ismeretlen ételeket
ettek, hogy a fiatal leányoknál szokás volt színes szalag kötése az
ágyfejhez, és ismeretlen ételeket ettek, hogy álmukban megtudják
jövendőbeli mátkájuk kilétét.
Évszázadokkal
ezelőtt a briteknél Valentin napján a gyerekek felnőttnek öltöztek és
Valentint köszöntő énekkel jártak házról-házra. Walesben régen szerelmi
ajándékként a fiúk faragott fakanalat ajándékoztak a lányoknak. A
kanalakat a legtöbbször szívvel, valamint a kinyitását jelképező
kulccsal vagy kulcslyukkal díszítették.
Angliában
egykoron az emberek azt hitték, ha Valentin napján az eladó leány feje
fölött egy vörösbegy repül el, egy tengerész veszi feleségül, ha a
fecskét látott, szegény ember lesz a párja, de boldogságban fognak
élni; ha pedig egy sármányt pillantott meg, egy milliomos fogja
megkérni a kezét.
tovább...
|