Május éjszakai népszokás
A magyar nyelvterület nagy részén
május l-jére virradó éjszaka állították, illetve állítják a májusfát.
Másik jeles alkalma pünkösd. A május elsején állított fákat pedig
sokfelé éppen pünkösdkor bontják le. A májusfa, a zöld ág a természet
megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék
bizonyítéka, szerelmi ajándék is.
A magyar nyelvterületen a májusfa-állításnak két jellegzetes formája
ismert: az egyik a lányos házakhoz vitt májusfa, a másik a középületek,
kocsmák előtt felállított májusfa.
A májusfák beszerzése mindkét esetben a mindenkori legények,
legénybandák feladata. A májusfának alapvetően két változata van:
kivágott, sudár, esetenként kérgétől megtisztított fa, melynek csak a
tetején hagyták meg a lombját, vagy virágzó, zöldellő gallyak, ágak. A
magyar nyelvterületen a májusfák tájanként változó típusba sorolhatók,
így Nyugat-Magyarországon a letisztított kérgű fa, tetején lombbal,
vagy magas póznára erősített zöld ág, az Alföldön többnyire kisebb,
egészében felhasznált fa a jellemző. Északkelet-Magyarországon is ehhez
az utóbbihoz hasonló módon készítik a májfát, de újabban terjed a
virágcsokor, illetve a virágkosár ajándékozása. A csehszlovákiai magyar
adatok magas fákra, az erdélyiek azonban inkább zöld ágakra utalnak.
A fákkal kapcsolatosan kétféle követelmény lehetett: sudár, magas
legyen vagy fiatal, zsenge. Az ágak pedig zöldek vagy virágosak. A
helyi lehetőségeknek megfelelően változik a fa fajtája, mely lehetett
nyárfa, nyírfa, fenyőfa, fűzfa, virágzó cseresznyeág, meggyág, orgona
stb.
A májusfa eredetéről és már a múlt században is meglévő változatairól
az alábbiakat olvashatjuk: „Minden év május elsején a falukban,
városokban, sok épület előtt lehet leszúrva látni virító zöld levelű,
ágasbogas, karcsú, magas fákat, melyeken virágok, szalagok, déli
gyümölcsök, italok, fűzérek stb. díszelegnek. Falvakon nőtlen ifjak
kedveseik ablaka előtt állítják fel május 1-ső napján virradóra a
májusfát; városokban ma már csak a mészárosok emelnek íly fákat a tőlük
húst hordó fehérnép számára. A májusfáról azt írják, hogy sz. Jakab és
sz. Fülöp, midőn térítgetni jártak, utitársuk lett Valburga nevű szűz
hajadon; ezt ebbeli cselekvényéért a pogányok tisztátalan személynek
nyilvánították, s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a
gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte
letérdepelt, imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a
pogányok szeme láttára leszúrt bot kizöldült. Ez volt sz. Jakab apostol
napja virradójára (május 1-én). Nőtlen ifjak ez időtől ez okon szoktak
magas zöldfát jó magaviseletű hajadonok ablaka előtt felállítani, még
pedig ha lehet észrevétlenül. Ma már májusfa helyett egy csokor szép
virág is megteszi a kellő hatást” (Réső Ensel 1867: 198).
Mint az idézetből is kitűnik, a lányok számára állított májusfát
többnyire titokban szerezték be és állították fel. A májusfa állítását
évszázadok óta tiltják a hatóságok az erdők és tulajdonosaik
védelmében. A fát általában lopták az erdőről, de volt, ahol fizettek,
illetve fizetnek érte. A Zemplén megyei Rudabányácskáról több
kilométerre is elmentek a legények a fáért. Sárkeresztesen az első
világháború előtt éjszaka, sötétben két patakon át hozták a fát, de a
két világháború között már vették az erdőből a fekete- vagy lucfenyőt.
{7-170.} Az alábbiakban a lányoknak állított májusfa néhány táji
változatát mutatjuk be. Ezek a leírások egyúttal utalnak a szokás
változására is.
Csépán a májusfa virágos ecetfa vagy fűzfa lehetett. Színes
papírszalagokkal díszítették. Kapura vagy kútgémre tették. Titokban
csinálták, hogy ne vegyék észre, a negyvenes években csokoládét,
narancsot is kötöttek rá. A májusfát vagy májusi gallyat világosig
őrizni kellett. A két háború között divatba jött a szerenád, az
éjjelizene május elsején. Nagykőrösön amelyik lánynak már volt
udvarlója, az május l-jén kapott májusfát. Leggyakrabban nyárfa volt,
de állítottak vadkörtét, orgonát, vadpiszkét is. A fákra színes
papírszalagokat akasztottak. Ezután szerenádot adtak, amit a lánynak
fogadni illett egy szál gyufa meggyújtásával. A szerenádot követően a
lány kiment és borral kínálta a legényeket.
tovább...
|