Átok
Beszédformula, amellyel a beszélő
valakinek, valaminek vagy saját magának rosszat kíván (az utóbbi akkor
fordul elő, ha egy kijelentés igazát akarják bizonyítani: ha nem mond
igazat, bűnhődjék meg az önátok által), tehát negatív, rontó célú; b)
valamilyen rossz lény, pl. gonosz szellem elküldése hagyományosan e
célra szolgáló szöveggel, tehát tulajdonképpen pozitív jelleggel,
tisztító célzattal (katartikus rítusok). Eredetileg a mágia
egyik eszköze; a kimondott szó erejébe vetett hiten alapul; kimondása
magában hordja teljesülését. Kezdetei rokonok a pozitív kívánságot
tartalmazó áldással, valamint a ráolvasással, ill. imával.
Az európai és közel-keleti történeti adatok (asszír, etruszk, zsidó,
görög, bizánci, germán stb.) és a természeti népek anyagának tanúsága
szerint mindenütt fellelhető, ahol bármiféle gonosz szellem
létezésében, ill. a kimondott szó mágikus hatásában hittek. A hivatalos
vallásokban is használatosak valamilyen istenség nevében, vagy rá való
hivatkozással mondva a gonosz ellen irányuló szöveget. Jó példa erre az
Ószövetség és Újszövetség gazdag átokanyaga, de pl. Dionüszosz papjai
és általában mindenfajta arra hivatott egyházi személy használhatta a
vallás szentesítette módon az átokot. A keresztény Európában
folyamatosan nyomon követhető a mai napig. A középkorban a démonűzés a
r. k. egyházi rítus része volt; a középkori egyháznak az emberi élet
minden területére (ember, állat, ház, udvar, mező, istálló
megtisztítása, betegség, ördög, boszorkány stb. elküldése) kiterjedő
gazdag exorcizmus-készlete volt kimódolt rítussal, amely azonban egyre
szűkebb területre korlátozódott; legtovább a barátok gyakorlatában élt
(pl. gyöngyösi és pozsonyi ferences kolostor kéziratos
exorcizmus-gyűjteményei a 17. századból). – A magyar (és európai)
parasztság kezén használatos átkok részint profán tartalmúak, a
kimondott szó hatását közvetlenül, magasabb rendű lényre való
hivatkozás nélkül alkalmazzák, sokszor őrizve régi hittartalmakat a
hagyományos formákban; részint az egyházi átokszövegek laicizálódott,
átalakított, más szövegösszefüggésekbe beépített töredékei. Vagy
használatukban jártas specialisták ( gyógyító) kezén levő, vagy
mindenki által ismert és használt szövegek. A gonoszűző, rontáselhárító
( rontás elhárítása) népi szövegek és az említett egyházi szövegek közt
funkcióban nincs lényeges különbség, a használt átkok gyakran
szövegileg is rokonok, míg a rontó ( rontás) szándékkal mondott átoknak
inkább csak népi gyakorlata van. A magyar népi hitvilágban
elterjedt az átok hatásába vetett hit. Baj esetén hihetik, hogy az
illetőt megátkozták. Ahol megátkoztak valakit, időnként tűz lángol fel,
aki megátkoz valakit, betegséget kaphat. Az átok helyet keres,
arra száll, aki „érdemes” rá; az átok visszafordulhat kimondójára; „ne
átkozz, mert az átok helyet keres”, de rontó szándékú átokszöveg ehhez
képest kevés ismert (pl. szerelmi varázslás), bár történeti
adatok (pl. boszorkányperek) tanúsága szerint a múlt gazdagabb lehetett
e vonatkozásban. Egyes kutatók bizonyos történeti adatok alapján a
múltban énekelt „rontóigéket” tételeznek fel. – A ráolvasásszövegek
jelentős része tartalmaz átkot. E szövegek nagyrészt gyógyító
célzatúak, a bennük foglalt átok, a betegség ellen irányul, a
betegséget küldi ki az emberből stb. Kisebb számban ismertek a magyar
parasztság kezén az egyházi gyakorlatból eredő, ördögöt, boszorkányt,
lidércet és egyéb rosszat elküldő, elátkozó, tisztító célzatú szövegek.
Az általánosan elterjedt, indulatos beszédhelyzetben használt
szitkozódások (pl. „csúz egye le az orrod hegyét”; „hogy a nyüvek
kezdjenek ki”; „hogy a tályog essen beléd”; „hogy a franc rágja ki”)
formailag is, tartalmilag is átoknak tekinthetők, amellett szövegükben
őrizhetnek régi (pl. betegség elképzelésekre vonatkozó)
hitmaradványokat, de funkciójukat tekintve nem átkok, hanem csak
sztereotip szövegformulák. Ma is elevenen élnek, régiek mintájára
spontán módon újak is keletkeznek. Több népköltészeti műfajban (mese,
monda, dal, ballada) jelennek meg átokformulák, általában az illető
műfajra jellemző, sajátos formában.
tovább...
|