Kócslyuk

Az András-naphoz (november 30.) igen sok babona és népszokás kapcsolódik, és ezek nagy része szerelmi jóslás. A 18. század végéig ezen a napon előírás volt a koplalás, a böjtnek pedig a népi hitvilág mindig is mágikus erőt tulajdonított. „Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát éjszakáján” - tartották.
„Aki kíváncsi volt arra, hogy ki lesz a férje vagy a felesége, András napján egész nap böjtölt, és csak este felé evett három harapásnyi kenyeret, de azt sem nyelte le, hanem a kapcájába köpte, majd lefekvés előtt a feje alá tette. Éjjel aztán megálmodta, ki lesz a férje, ill. felesége” - olvasható a Magyar Néprajzi Lexikonban. Ugyanez a szokás férfi fehérneművel is működött: ha a lány egész napi böjt után párnája alá férfi fehérneműt dugott, éjjel megálmodta leendő férjét.
Egy másik hagyomány szerint a lányok egy pohár vízbe piros almát tettek, a poharat pedig az ágy alá helyezték. András napjának reggelén megitták a vizet, megették az almát, majd, kiszaladtak az utcára, akit megláttak, az lett a mátkájuk. Az ország számos vidékén volt szokásban, hogy a lányok, mikor a fonóházból mentek hazafelé, megrázták a zsúpfedeles házak ereszét, s közben kötényüket alá tartották, Úgy tartották, ha búza esett a köténybe, a lány gazdalegényt, ha rozs, zsellérlegényt kapott férjül.
Az is egyfajta jóslási forma volt, hogy a lány András nap éjjelén kiment a disznóólba és meghallgatta, hányszor röfög a disznó, megtudta, mikor megy férjhez.
Végül következzen egy Balaton-felvidéki faluból származó történet: egy lány éjjelente fölkereste Szent András szobrát a templomban, és fohászkodott hozzá szíve szerelméért, Jánosért. Őt azonban egy másik legény, István szerette volna, aki kifigyelve a lány szokását egy este elbújt a szobor mögött, s a Jánosért imádkozó lánynak Szent Andrásként azt tanácsolta: „Felejtsd el Jánost, neked adom Istvánt!” – mire a lány: „Lelkem, Uram Szent András, István is jó, ha nincsen más”!
Magna János írja, hogy Szatmárban András-napkor a református lányok is böjtöltek. Este a favágó tőkére kendermagot vetettek s ez mondták: „András, neked kendert vetek, mondd meg nekem, kihez megyek!"Az András-esti szerelmi jóslások ma már csak játék, tréfa formájában fordulnak elő. András napkor a lányok kitették cipőjüket az ágy végéhez szemben egymással, és azt kilencszer átlépték, miközben ezt mondták:
Én cipőm léplek, Szent András kérlek, Én Istenem, mondd meg nékem, Ki lesz az én férjem."