Szilva
A Kárpát-medencében, a Balkánon
és Elő-Ázsiában honos gyümölcs. A legnevezetesebb magyarországi fajta,
a besztercei szilva a középkor végén tűnt föl. Valószínűleg szíriai
eredetű, de hazánkban vált híressé termesztése. A felső-magyarországi
és erdélyi városok a 16–17. században aszalványként nagy mennyiségben
szállították Ausztriába, Németországba, Csehországba és
Lengyelországba, ahol „magyar szilva” néven vált ismeretessé (németül:
ungarische Pflaume, lengyelül węgerka). Feltehető, hogy az első vagy az
egyik nagy szállító az erdélyi Beszterce városa volt. – A szilva a
magyarszági házikertek legelterjedtebb gyümölcsfája. Üzemszerű
gyümölcsösökben csak mintegy 6%-a található a magyarországi
szilvafa-állománynak. Fontosabb termő tájai: a Felső-Tisza vidéke, ahol
ártéri gyümölcsösökben termesztik (jellegzetes paraszti tájfajtája a
Nemtudom vagy Penyigei szilva). Zala megye DNy-i és D-i része; a
Hegyalja; a Bükk és a Mátra környéke; a Duna–Tisza köze, a Kőrösök
mente, Szilágyság, Háromszék. Sokfelé termesztik a DK-európai
származású, gömbölyű, édes, apró potyókát és cseresznyeszilvát. Az
olasz származású, nagy, tojás vagy gömb alakú termésű szilvafajták neve
ringló. A különböző szilvafajtákat Magyarországon nyersen, aszalva vagy
lekvárként fogyasztják és pálinkafőzésre használják. Hétszilvafásnak
nevezték lebecsülő hangsúllyal a szegényebb kisnemeseket.
tovább...
|