Céhek Szatmárban XVIII. sz.-ban
Szatmár megyében a kézművesipar
centruma Szatmárnémeti volt. Rajta kívül a két bányaváros, Nagybánya és
Felsőbánya, a mezővárosok közül pedig a megyeszékhely. Nagykároly, a
Károlyi uradalom központja érdemelemlítést. A három királyi városban -
amelyek közigazgatásilag önállóak voltak, de a megye gazdaságának
szerves részét képezték - 1828-ban összesen 1762iparüző (mester és
legény) tevékenykedett. Szatmárnémetiben 1105 főt. Nagybanyán 487-et,
Felsőbányán 170-et írtak össze/ A megyefennhatósága alá tartozó 259
település közül kézművest mindössze 11mezővárosban és 2 faluban
találtak az összeírok. A kézművesipar királyivárosokon kívüli
fejletlenségét mutatja, hogy a 242 földesúri hatalom alatt lévő jobbágy
vagy zsellér jogállású iparűzőnek 82 %-a egyetlen helyen,Nagykárolyban,
a megyeszékhelyen dolgozott. Az iparűzők abszolút száma szerint
Szatmárnémeti igen előkelő nyolcadik - helyet foglalt el a 44 szabad
királyi városnak az 1828. évi összeírás alapján készült rangsorában.
Csak Pest, Debrecen, Buda, Pozsony, Szeged, Szabadka és Temesvár
előzték meg/ 2Szatmárnémetiben minden 19. lakos kézműves mester volt.
Ha a legényeket is figyelembe vesszük, akkor minden 13. lakosról
elmondhatjuk, hogy a kézművesipar jelentette részben vagy teljes
egészében megélhetésének alapját. Az arany- és ezüstbányászatáról híres
Nagybánya és Felsőbánya nemesfémtermelése a XIX. következtében
gazdasági vonzerejük is csökkent. Kézművesiparuk a helyi és a közvetlen
környezet, a kis bányásztelepülések, igényeit elégítette ki.
.Kivételnek a fazekasság számított, amelynek termékeit az ország
távolabbi vidékein is ismerték. A szabad királyi városoknak a
kézművesek száma szerinti rangsorában. Nagybánya Késmárkkal
holtversenyben a 23. Felsőbánya pedig a 36. / J Nagybányán minden 15.,
Felsőbányán minden 31. lakos volt kézműves mester. Ha figyelembe
vesszük a legények és az inasok számát is, akkor az iparűzők
össznépességen belüli aránya magasabb.
tovább...
|