Pünkösdi királyság
A májusi pünkösdi ünnepkörhöz
fűződő alakoskodó szokás ( alakoskodás). Európa jelentős részében a
középkor óta választanak pünkösdi (ill. májusi) királyt. Hazánkban a
16. sz.-ban már általánosan ismert volt a pünkösdi királyság múló,
értéktelen voltára utaló szólás, amelyből a szokás általános és régi
elterjedésére következtethetünk. A pünkösdi királyt versenyjátékokkal,
főleg lóversennyel, bikahajsszal, a fiatalabb korosztályoknál
bothúzással, kakaslövéssel (→ kakasütés, gunárnyakszakítással
választották. 19. sz.-i adatok szerint egy évig a legények vezetője,
bírája volt ( legénybíró), hivatalos minden lakodalomba és
összejövetelre; a legények engedelmeskedni tartoztak neki. Míg a
régebbi adatok általában versennyel választott pünkösdi királyokról
szólnak, a 19. sz.-tól pünkösdi király és királynő együttes
megjelenéséről, házaló-adománykérő köszöntéséről vannak feljegyzések (
pünkösdi királynéjárás). – Az előbbi formáktól némileg eltérnek a
Ny-dunántúli formák: néhány évtizede még zöld ágakba burkolt vagy
lombvázba bújtatott gyermekek alakoskodtak pünkösdkor (borzakirály).
Sopronhorpácson törökbasa-járásnak nevezték a szokást és történeti
mondát is fűztek hozzá, azonkívül esővarázslás is követhette.
(Ilyen zöld lombokba öltözött „vadember”-alakoskodók hazánkban a
reneszánsz kedvelt moreszka-táncaiban, -játékaiban is feltűntek már.
Hasonló szerepet játszik horvát-szlovén területen a lombokba burkolt
Zöld György.) – Bár a magyar szokás európai párhuzamai közismertek
(különösen nyugatiszláv és német nyelvterületeken találunk hasonló
alakoskodó szokásokat), lehetséges, hogy az európai formát megelőzte
egy régebbi magyar tavaszi legényünnep. A lótenyésztő keleti rokonnépek
a mai napig is ismernek versenyjátékokkal, főleg lóversennyel
összekötött tavaszi legényünnepeket. Megkísérelték a szokást
kapcsolatba hozni az avatási rítusokkal, a rituális tavaszi
termékenységi szertartásokkal (szent nász), a rituális
királygyilkossággal, s a kapcsolatos „pótkirály”-választással is.
tovább...
|