Szél
Szélanya, szélfiú, szélkirály a
néphit szerint a szél egy nagy hegyen, vagy a világvégén az égen levő
lyukból fúj. Némely vidéken ismert az a hiedelem, hogyha meghal egy
öreg boszorkány, akkor igen erős szél keletkezik. Ismert tilalom, hogy
nem szabad szidni a szelet, mert megbosszulja. eredetmagyarázó
monda-csoport: honnan fúj a szél. Típusai: Lyukból fúj. Ha német
ember áll a lyuk előtt fúj a szél, mert szűk a nadrágja, de ha magyar s
ember áll előtte bő gatyában, nem engedi ki a lyukból. Az eddig ismert
szövegek alapján Dél-Dunántúlon tételezhetjük fel ismeretét. Öreg
asszony (vak leány) ül a lyukon, elmegy dolgára, nem talál vissza.
Óriás őrzi a szél lyukát, kalapjával letakarja. Ha a kalapot felemeli,
fúj. b) Barlangból fúj. A Szélanya barlangban lakik öt fiával: apjáról,
anyjáról fújó szél, koldusszél, rókaszél, táltosszél. Anyjuk külön
zsákban tartja őket, csak akkor ereszti ki, ha valamelyik boszorkánynak
lakodalma van. A barlangon kívül nincs hatalma felettük. 2. Óriás
fújja. Mikor még szabadon volt, el akarta fújni a világot, de a többi
óriás sziklák közé zárta, most csak onnan fúj. Hordból fúj. Vén ember
(Szent Péter) őrzi a hordót. Ha elmegy otthonról, „fattyai” kihúzzák a
dugót (ő maga veszti el, kiejti stb.) Szentlélek szájából, Krisztus
testéből fúj. Az egyik fajta szél a térdéből, másik a könyökéből. A
legtöbb szélmagyarázatot Nagyszalontáról ismerjük, de az új gyűjtések
alapján megállapítható, hogy az egész magyar nyelvterületen része volt
a folklórnak. A magyar szélmagyarázatok változatosságukkal tűnnek ki
más eredetmagyarázó mondák közül: akár egy helységben is négy-öt vagy
még több mondatípus élhet egyidőben. A klasszikus görög-latin
mitológiáig visszanyúló motívumok (szélbarlang – ld. Aeneis I.52, vagy
a szelek, mint óriás gyermekei) mellett keresztény elképzelések is
élnek egymás mellett, valószínűleg még a középkor elejéről. A szél vagy
szelek, ill. anyjuk, a szélkirály megszemélyesítése, a szél lyuka
(Terülj asztalkám!) mesei motívum is.
Gazdag hiedelemanyag kapcsolódik hozzá. Azt tartották, hogy
pünkösd napján minden évben kell legyen egy kis eső. Ha Medárd napján
esik, akkor negyven napig esni fog. A nagypénteki eső rossz termést, a
karácsonyesti jó búzatermést ígér. – A gyermekeknek azt tanácsolták,
álljanak ki az esőre, hogy nagyra nőjenek, a leányoknak pedig azért,
hogy hosszú hajuk legyen. Az esőt sokszor felhasználták arra,
hogy általa megjósoljanak valamit. Még több az olyan hiedelem, amelyben
esőt jósolnak: pl. a holdsarló állása megmutatja, hogy lesz-e eső; ha
az újhold csurgóra áll, sok eső lesz; ha nagy udvara van a holdnak,
esőt jelez. Ha tavasszal először bugyborékos eső esik, akkor sok eső
lesz abban az évben; ha a hangyák előjönnek, eső lesz; a legyek
élénksége, a macska mosdása, a veréb fürdése a porban is esőt jelez;
fülviszketés vagy a tenyér kiszáradása, az álomban pedig a halott is
erre mutat. Egy tréfás mondás szerint ha napsütésben esik az eső: az
ördög veri a feleségét. (esővarázslás)
tovább...
|