Kócslyuk

Szatmárban kétféle hurka készül májas hurka és véres hurka. A disznó felbontása után az üstben megfőzik a belsőségeket. (máj, tüdő, lép, szív, nyelv, vese és a bélről leszedett zsiradékot más néven zsöndört). A megfőtt belsőségeket ledarálják és két részre osztják, a szerint hogy mi kerül a véres és mi a májas hurkába (ennek külön tudománya van). A zsíros lébe odateszik a kását (rizskása) fonnyasztani. Ha kész leszűrik és tekenőbe teszik, letakarják, hogy melegen maradjon. Először készül a májas utána a véres hurka. A fűszereket előzőnap megszárítják és darálják, a fokhagymát is előzőnap kell megpucolni a kolbászhoz. A májast sóval, borssal, szegfűszeggel és majoránnával fűszerezik. A véres hurkához, a belsőségeken felül a megalvadt vért is hozzáteszik, utána sóval, borssal, szegfű-szeggel és szegfűborssal ízesítik. A véres hurka, elengedhetetlen kelléke a kapor. A disznóölésnek külön forgatókönyve van, melyet a célszerűség és a tapasztalat írt és ezt minden esetben be is tartották, mert különben ezt a sok munkát nem is lehetett volna időben elvégezni és a vacsora sem került volna időben az asztalra. A hurka főzéssel is igyekezni kellett, mivel az üstben, végezték s zsír kisütését is. Az üstben kell megfőzni a hurkát, melyet főzés után hideg vízre kell tenni egy rövid időre, hogy összehúzódjon. A véres hurka akkor főtt meg, ha már tűvel való szurkálás után nem jön belőle a véres lé. A hurkakészítés minden mozzanatában női munka. Ezzel szemben a kolbászt a zsírsütést a férfiak végezték és végzik ma is ezek a hagyományok még élnek Szatmárban. Persze olyan is van, hogy nem hagyományos disznóölést rendeznek, csak elvégzik a szükséges munkát, elmarad a tor. A disznótor, mint hagyomány, a legtovább fennmaradt kár lenne, ha ez is kiveszne a mindennapjainkból.