|
Arató ünnep
Az utolsó kalászokból készített
aratókoszorú különféle formájú és nagyságú lehetett: csigaszerű, korona
formájú, koszorú alakú. Kalotaszegen, mikor az utolsó tábla búzába
ettek, elkezdték kötni a koszorút, melyet egész Kalotaszegen
búzakoszorúnak neveztek. A legtöbb helyen harang alakú favázra
erősítették a búzát. A koszorút a legszebb búzakalászokból fonták,
gyakran mezei virágokkal és szalagokkal is díszítették.
A nagyobb uradalmakban az aratókoszorú vitele, átadása ünnepélyesen
ment végbe. Múlt századi leírásban, pontosan meg nem nevezett alföldi
helység aratóünnepéről olvashatjuk: „Erre megindul a nagy sereg
tarkázva párosan, ének s néha zeneszóval mezőföldről, bemennek a faluba
az uraság házához vagy gazdatisztje lakához, ott átnyújtják a
kalászkoszorút, s jót kívánnak. Erre kezdődik a vacsora, ivás, tánc,
mely néha estétől reggelig tart. Ha a gabona jól fizetett jó dolga van
az aratóknak, ha nem, akkor még koszorút sem kötnek” A Zsitva
mellékéről szóló beszámoló részletében termékenységvarázsló vízzel való
leöntésről is megemlékeznek: „Összeszedve a határ minden vadvirágát,
azokból a gabonaszálakból koszorút kötnek, egy búza alap körfonatra két
jól föleresztett, s fönn egymást körösztbe metsző ívfonatot kötnek,
ezen koronaalakú fejéket a hideg víztől legkevésbé iszonyodó férfi
fejére teszik. A gazda házához érve nyakonöntik a koszorúvivőt: mi azt
akarja jelenteni, hogy a búzának az esső ne hiányozzék”. Hasonló
leírást olvashatunk a kalotaszegi falvakról, ahol a falubeliek a kapuk,
kerítések mögött meghúzódva várták az aratók érkezését, mindenhonnan
öntötték a vizet a koszorúvivőkre.
tovább...
|