|
Esővarázslás
Szárazság alkalmával végzett
mágikus eljárások sorozata a csapadék biztosítása céljából. A magyar
nép életében nem játszott olyan jelentős szerepet (lévén a
Kárpát-medence egyenletes csapadékeloszlású terület), mint egyes
természeti népeknél. Dodola és paparuda néven ismeretes elsősorban a
délszláv, a balkáni népek hagyományában, megtaláljuk azonban a
délszlávokkal és a románokkal szomszédos magyar területeken is. Az
esővarázslás alkalmával gyermekek, nők vonulnak végig a falun.
Egyiküket, aki többnyire meztelenre vetkőzik, zöld gallyakkal,
levelekkel borítják. Az esővarázsláshoz kapcsolódó énekek világosan
kifejezésre juttatják a szokás lényegét. Az énekekben esőt kérnek a
szántóföldre, szőlőre, búzára, kukoricára, lenre, kenderre stb. A falu
lakosai a zöld lombba öltözött személyt vízzel öntözik. A vízzel való
leöntés alapja az analógia: az eső utánzásával akarnak csapadékhoz
jutni. Az esővarázslás magyar nyelvterületen jobbára a cigányok
adománykérő szokásaként őrződött meg. Magyarország É-i és Ny-i
területén a balkánihoz hasonló esővarázslás nem fordul elő.
Magyarország középső részéről csak szórványosan bukkannak fel példák az
esővarázslás egykori gyakorlására. A magyar népi hitvilágból ismert
néhány más jellegű eljárás, amely esővarázslásnak tekinthető: részeges
ember sírját megöntözik; a legutolsó halott sírján a keresztet kiássák;
ekét húzatnak a patak vizében; a falu legöregebb asszonyának egy
alsószoknyáját beáztatják a legközelebbi folyóvízbe; szárazság
alkalmával, lányokkal szántják körül a vetést.
tovább...
|