Körüljárás
Előírt formák szerint történő
rituális mozgás, mely egy középpont körül kört ír le; a vallásos
kultusznak és a népszokásoknak egyaránt gyakori rítuseleme. Változatai
pl. a körülfutás, körülugrálás, körüllovaglás, körülszántás. Célja,
funkciója sokféle lehet. Valamely hely, személy, tárgy mágikus védelme,
a gonosztól való elzárása. A körüljárással mintegy láthatatlan kört
vonnak a körüljárt körül. Ez a körüljárás többnyire jobbról balra, a
nap járását utánzó irányban történik. Így járják körül a vetés
után a földet, a tavaszi ünnepek alkalmával a határt. Körüljárják
lakodalomkor az asztalnál ülő új párt. A moldvai falvakban a keresztapa
az örömkaláccsal háromszor megkerülte azt a szekeret, melyben az új pár
ült. Körüljárják az állatok első kihajtásakor a nyájat, hogy ne
széledjenek szét az állatok, s ne bántsák őket a vadak ( Szent György
napja). Körüljárják a temetésen részt vevők a behantolt sírt. A
jogszokásokban a körüljárás a birtokba vevés kifejezésére
szolgál. Kifejezheti továbbá a körüljárt középponthoz való
tartozást is: az új asszony körüljárta a tűzhelyet új otthonában,
később, amikor a tűzhely a fal mellé került, ugyanezt tette az
asztallal. A búcsújárók körüljárják a templomot vagy az oltárt, a szent
köveket is körül szokták járni, egyházi ünnepeken körmenetet
tartanak. A népi hitvilág sok területén volt szerepe. Így a
féregűzésben, a szerelmi jóslás és haláljóslás
eljárásaiban, tűzvész elhárításában, járvány idején – néhány
szórványadat szerint – szokás volt a múltban az egész község
körüljárása. (pl. Biharban dögvész idején az első döggel jártak körül)
vagy körülszántása. – A körüljárást végezheti egy személy, de
csoportosan is történhet; a vallásos körmenetek, tavaszi határjárások (
úrnapja, virágvasárnap, húsvét) csoportos körüljárásnak
tekinthetők.
tovább...
|