css buttons by Css3Menu.com


  
 















Húsvét Penyigén

Az egyházi évnek két ünnepköre van: a karácsonyi és a húsvéti ünnepkör. A húsvéti ünnepkör a római liturgiában kialakult időszak, amely egyrészt a húsvét ünnepére való előkészületi időt, másrészt az ünnep folytatásának idejét foglalja magában. A húsvét Krisztus halottaiból való feltámadásának örömünnepe a keresztény világban. Előzménye a nagyböjt, a hústól való tartózkodás. A 40 napig tartó nagyböjtben tilos és illetlen volt a bál, a zajos, táncos mulatság, a lakodalom tartása. Ez az időszak sok tekintetben önmegtartóztatást, önfegyelmet követelt a jóérzésű emberektől. A református szatmári nép is igyekezett jó példát mutatni a nagy ünnepre való felkészülésben. Nagyhéten takarítottak, meszeltek, a házat és a portát kívül-belül rendbe tették. A téliből kiköltöztek a nyári konyhába. Nagypénteken, Jézus kereszthalálának napján húst és zsírosat nem ettek, böjtös ételeket főztek. Leggyakoribb volt az aszalt leves. Aszalt almát, körtét, szilvát megfőztek, sima, tejes habarással behabarták. Hogy sötétebb legyen a leve, egy kevés szilvalekvárt is tettek bele. Mákos vagy diós laskát főztek, amire melegített mézet csurgattak. Nem maradt el a pattogatott kukorica sem. Ezt majd minden háznál készítettek. A direkt erre a célra termelt apró, hegyes, fehér szemű ún. csinkánti kukoricát, lemorzsolva rostába tették, az udvaron szabad tűz fölött rázták, míg a melegtől kinyílva ki nem ugrált a rostából a gyerekek örömére. Jókora szakajtókosarakkal készült a „pukkantott málé", amiből a szomszédok, ismerősök is kaptak kóstolót. Nagypénteken a harangok Jézust gyászolván elnémultak, s csak húsvét vasárnapján szólaltak meg ismét. Ekkor a penyigei katolikusok füles kosárba, fehér kendő közé rakták a jellegzetes húsvéti eledeleket: főtt sonkát, főtt kolbászt, főtt tojást, kenyeret, kalácsot, sárgatúrót, bort s kora reggel begyalogoltak Fehérgyarmatra a templomba. Itt a kosarat az oltár előtti lépcsőre helyezték, a kendőket szétnyitották, s a szertartás végeztével a pap megáldotta, megszentelte az ételeket a húsvéti bárányáldozat, az együtt töltött utolsó vacsora jelképeként. Ebből a szentekből reggelizett aznap a család. Megtisztelő figyelmesség volt a szentekből kóstolót küldeni, mindenből egy-egy szeletet. Este a család nőtagjai készítették a hímest a másnapi locsolkodók számára. A húsvéti locsolás termékenységvarázsló népszokás. A tavaszi vízfakadás, a természet nedvkeringése, a vetések megöntözése jelenik meg játékos formában e szép, régi szokásban. A locsoló versikék is elárulják: azért öntözi meg a fiú a lányt, hogy nagyra nőjön, el ne hervadjon. A hímes festésnek a szatmári nők nagy művészei. Régen a megfőtt tojást olvasztott méhviasszal megírták, festék lében forgatták. A festéklevet krepp papír oldatából, hagymahéj főzetéből vagy boltban vett tojásfestékekből készítették. Nagyon szép bürökleveles mintákat tudnak készíteni. A büröklevelet ráillesztik a tojásra, ócska harisnyaszárba teszik, két végén szorosan elkötik, a hagymahéj oldatában megfőzik. Készítették úgy is, hogy a megfestett tojásokra utólag kaparták a mintákat tűvel, késheggyel. Vagy sósavba mártott gyufaszállal írták rá a mintákat. A kész hímeseket zsíros ruhával áttörölték, hogy fényes legyen. Másnap kora reggel az egykorú gyerekek kis csapatokat alkotva, kosárral, rózsavízzel a kezükben elindultak az ismerős kislányokhoz locsolózni. Versengtek, hogy ki indul el előbb, ki gyűjt be több hímest. Ha egy csapat már bent volt, a másik kint várakozott. Hiszen voltak „kivételezettek" is. Az ilyeneknek a nevük is rá volt hímezve a tojásra. Előfordult, hogy a hímes hamar elfogyott. Ilyenkor nyers tojást vagy néhány fillért adtak. De hogy valaki ne kapjon semmit, olyan nem fordult elő. Nagyon szép húsvéti köszöntő, locsolóverseket hallani itt Szatmárban mai nap is a gyerekektől. A legtöbbet penyigei, kömörői és mándi gyerekektől hallottam. (Szatmári locsoló versek szócikkben)

tovább...















vertical menu css by Css3Menu.com