css buttons by Css3Menu.com


  
 















Karácsonyi szalma

A  karácsonyi asztal egyik legjellemzőbb tartozéka. A hozzá fűződő  szokások és hiedelmek (hiedelem) e században a legintenzívebben a nyelvterület É-i és D-i részén, valamint a Dunántúlon éltek. Karácsonyeste – általában a vacsorára való terítéskor – vitték a szobába a karácsonyi szalmát (sokszor szénát is). Néhol az egész padlón szétszórták, másutt az asztalra tették, legáltalánosabb volt, hogy az asztal alá vagy az asztal lábára helyezték kötegben, szakajtóba téve stb. Ott hagyták, míg a karácsonyi asztalt le nem szedték (tehát általában  újévig vagy vízkeresztig). Néhol karácsony éjjelén a padlóra tett karácsonyi szalmán aludt az egész család. Mind a karácsonyi szalmán való alváshoz, mind általában a karácsonyi szalmához gyakran fűztek Jézus születésére utaló magyarázatokat (pl. „Jézus is szalmán feküdt”). Ez kiegészülhet azzal a hittel, hogy a házat éjjel meglátogatja a Kisjézus Szent Józseffel stb.; nekik készítenek helyet. Karácsony után a karácsonyi szalmát elsősorban a kezdődő gazdasági év kedvező irányú befolyásolására használták fel: az állatok alá tették, hogy azok szaporák, egészségesek legyenek, a tyúk jól tojjék stb.; vagy a gyümölcsfákra kötözték a jobb termés reményében ( termékenységvarázslás). A karácsonyi szalmával együtt elhelyezett szénát leggyakrabban az állatokkal etették meg hasonló indokolással. A szokás – többé-kevésbé hasonló formában – elsősorban Európa szláv népeinél, Skandináviában és Közép-Európa több helyén volt ismert. Ma egész elterjedési területén a növényi és állati termékenység serkentése a hozzá fűződő meghatározó hiedelem; másodsorban a házat meglátogató  természetfeletti lények, halottak fekhellyel való ellátása. Lehetséges, hogy a szokás keletkezésében, amely igen régre tehető, az utóbbi játszott főszerepet; a Jézus születésével, ill. látogatásával kapcsolatos magyarázat is részben ennek másodlagos átértelmezése lehet.

tovább...















vertical menu css by Css3Menu.com