css buttons by Css3Menu.com


  
 















Vetélő

Általában csónakformájú, arasznyi hosszú eszköz, amivel a szövésnél a keresztfonalat a láncfonalak közé bevetik. A régibb szabályos csónakforma mellett újabban elterjedt a teljesen áttört közepű takácsvetélő is. A vetélő közepén, vékony pálcára fűzve, kis nád- vagy bodzafa csévén  csörlő van a fonal, amelyről az a láncfonalak között történő átvetés alkalmával a kellő hosszúságban lebomlik. A vetélő a lábítós  szövőszékhez kapcsolódik, mert csak itt van olyan vízszintes fonalsík, amelyen a csónakformájú eszköz siklani tud. A függőleges szövőszéknél a keresztfonalak átvezetésének feladatát vagy maga a gombjától megfosztott  orsó, vagy egy ezt helyettesítő botocska látja el. – A vetélő a lábítós szövőszékkel egy időben, ahhoz szervesen kapcsolódva a 6. században tűnt fel Európában. – Mint a gyakran ajándékként készült tárgyakat, a vetélőt is díszítették. A szerelmi ajándéknak szánt vetélőn a megajándékozott lány vagy menyecske nevét is megtaláljuk. A mértanias díszítményeket ékrovással főleg Erdélyben alkalmazták. A dunántúli vetélőn a  spanyolozás volt a gyakoribb díszítmény, ritkább a  karcolt díszítés, mindkét díszítésmód elterjedése a múlt század derekára tehető. A legkorábbról ismert vetélő egy ékrovásos sorokkal díszített példány Kalotaszegről való 1837-ből, melyet felirata szerint „Benki Andris csinálta szeretőjének, Boros Katinak”. A díszítmények között gyakori a stilizált virág- és levéldísz, a megajándékozott neve, a készítés évszáma stb.


tovább...















vertical menu css by Css3Menu.com