Lucabúza
A Luca napján (dec. 13.)
csíráztatás céljából edénybe tett búza. Karácsonyi búzának is nevezik.
Naponta vagy szükség szerint megöntözik, s a növény fejlődéséből
következtetnek az eljövendő esztendő búzatermésére és a család,
valamint a jószágállomány egészségére. – A rítus eredetileg az
analógiás mágia körébe tartozó, a vetés növekedését mágikusan
serkentő cselekmény lehetett. Legkorábbi előfordulási helyei: a
Mediterráneum keleti fele és India Északnyugati része közötti térségben
összpontosulnak. A néprajzi szakirodalom többnyire Adonisz-kert néven
tartja számon e rítust, amely Vajda László szerint Kisázsia déli
részében és Szíriában visszavezethető az i. e. 17. századig.
Egyiptomban a gabonacsíráztatás rítusa az Ozirisz-kultuszban játszott
fontos szerepet. Az Adonisz-kultuszhoz kapcsolódva az i. e. 7.
században eljutott a görögökhöz, majd az i. e. 2. századtól Itáliába
is. Feltehető, hogy a lucabúzában különböző áttételeken keresztül az
Adonisz-kultusz és bizonyos vonatkozásban a Démétér-kultusz nyomai
őrződtek meg. – A rítus első írásos magyar említése a 18. századból
származik; Telegdi István Kolozsvár környékéről írja levelében. „Sok jó
régi szántóvető emberektől hallottam, hogy István Király napján, három
edénykében, egy-egy kis egyféle búzát kell vetni, úgy hogy az egyik
edény jegyezze: Szeptembert, a másik. Októbert, a harmadik pedig:
Novembert, s minekutána kikél, nézze meg a gazda: melyik hónapot jegyző
edénybeli búza mutatja magát, s abból vessen, mert nem vallja kárát...”
Hódmezővásárhelyen Luca napján a gazdaasszony tányérkába búzát tesz,
azt naponként harmatszerűen locsolgatja, s ha a búza karácsonyra 30–40
cm magasra megnő, jó jelnek veszik a jövő évi búzatermést illetően.
Egyes helyeken gyertyát vagy pohárban égő olajmécsest állítanak a
növekvő búza közepébe, s minél kevesebb fény szűrődik át a növekvő
búzaszárak között, annál gazdagabb termést jelent. A karácsonyi ünnepek
elmúltával a kicsírázott búzát a baromfival, szarvasmarhával szokták
megetetni, hogy az állatok jövő évi gyarapodását, egészségét
biztosítsák, vagy a rontástól megóvják. A lucabúza mind városon, mind
falun dísze is a karácsonyi asztalnak, ily módon esztétikai
igényeket is kielégít.
Lucabúza keltetése
A népi hagyományok szerint az emberek december 13-án, Luca napján
elvetettek pár szem búzát, figyelték, gondozták, hogy karácsonyra
kikeljen. A kikelt csíra az életet, a megújulást jelképezte, és a
karácsonyfa alá tették. Minél több szem hajtott ki, annál bőségesebb
termésre számítottak az elkövetkező évben. Luca-búza keltetése. A
falusi asszonyok lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni a
kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki. Ebből a jövő
évi termésre következtettek. Később e szokás átlényegült, kapcsolódott
a keresztény liturgiához: a karácsonyi oltárt díszítették fel a
Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Egyes vidékeken kék
szalaggal kötötték át, sőt égő gyertyát is helyeztek közéje. Zöldje az
adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott
hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, egyben Jézust jelképezte.
Ha van kemencétek, akkor lehet ültetni. Mi pedig várjuk a beszámolókat,
milyen lesz a termés.
tovább...
|