Katlan, üstház
Zárt tűzhely, amely vízmelegítő,
lekvárfőző, zsírsütő vagy főző üstöt foglal magában. Vályogból,
téglából falazzák, ritkábban sárból rakják. Az üst füstmentesen
illeszkedő kerek szája alatti zárt tűztérnek lakatosmunkával készített,
esetleg légjárat-szabályozóval ellátott ajtaja van. A tűztér elején a
vasrostély alatt szintén vaslemez ajtóval vagy téglával sárdugóval
ellátott hamulyuk van, amelyen keresztül a tűzhöz levegő jut be
szabályozható mennyiségben, s amelybe a hamu, szikra lehull és
összegyűlik. A katlannak füstcsatornája van. A primitívebb kivitelű
példányok esetében a katlanok a konyha, nyárikonyha sarkába épülnek, s
ilyenkor a sarokban hagynak füstelvezető nyílást. A jobb huzat kedvéért
ezt falba mélyítve magasabbra is falazhatják, vagy vaslemez
füstcsövekkel egészíthetik ki. A módosabb, gondosabb katlanépítésnél
sípkéménybe, kaminkéménybe építik, kötik be a füstjáratot. – A katlan
építése a 19. sz. második felében elmaradottabb vidékeink kivételével
általánossá vált. Azokon a területeken is terjedőben volt, ahol szabad
kéményeket használtak, a 20. sz. elejéig helyenként a harmincas évekig
a polgári és értelmiségi háztartásokban is elmaradhatatlan építmény
volt vidéken. Nemritkán a takaréktűzhelyekkel együtt
létesítették, egybe is építették őket. Vízmelegítéshez, lekvárfőzéshez
rézüstöket használtak. Zsírsütéshez vaslemez, vasöntvény vagy
zománcozott üstöt alkalmaztak. Főzéshez, sütéshez, vízmelegítéshez
használt tűzvédő, edénytartó építmény, amely sárból, nyerstéglából,
vályogból, téglából készül. A legegyszerűbb formája U alakban rakott,
15–25 cm magas, tenyérnyi szélesen egy-másfél téglányi hosszú építmény,
amelyet kemencék tetejére, tüzelőpadkára tapasztanak. Közepén 8–10 cm
mély tűzgödör van. A főzőedényeket, fazekakat, újabban lábasokat úgy
helyezik el rajta, hogy azok alját három ponton kitámassza a katlan
felülete, ha kisebb edényt kell használni, vasrúd segítségével
biztosítják az alátámasztást. A katlan a tüzet egyben három oldalról
zárja, a lángokat tereli, hosszabb idejű tüzelés után az akkumulált hőt
kisugározza a reá állított edényre. Tűzgödre hamujában a parázs
hosszabb ideig felszítható állapotban marad. Hasonlóan egyszerű,
szintén U alakú, de nagyobb méretű katlanokat raktak a füstös, ill.
szabad kéményes konyhák oldalpadkáira. Ezek valamelyik sarokba
kerültek, s a padka homlokoldalán falazott, rakott sár-, vályog-,
téglafal az oldalfalak szögletét zárta le. Ezekbe olykor üstöket is
elhelyezhettek, de előfordult, hogy tetejükre és nyitott előrészükre
sárból a kemencék előtéihez, tévőihez, nyílászáróihoz hasonló
fedőlapokat készítettek. Így a katlan kellő hőfokra való felhevítés
után jól zárható volt, alkalmas lehetett hosszabb időtartamú sütések
elvégzésére (pl. kenyérsütés). Különösen olyan időszakokban használták
a katlant sütésre, ha a szokásostól eltérően kis létszámú fogyasztásról
gondoskodtak. 8–9 kenyeres kemencék mellett egy-két személyre
gazdaságosabb, célszerűbb volt a katlanokban sütni. A katlanok
használata a belterjesebb állattakarmányozási módszerek térhódításával
növekedett. A meleg vízzel készített darakeverékekhez a katlanokon
forraltak vizet. A katlan használata az archaikusabb vidékeken,
konzervatívabb rétegeknél, ahol a szabad kéményes vagy a füstöskonyha
alkalmazásban maradt, az utóbbi évtizedekben is jellemző volt.
Lényegében a felszabadulás utáni tömeges lakóházfelújítás, -építés
időszakában, s különösen a szövetkezeti mezőgazdasági üzemek
kialakulásával, a tradicionális életmód felszámolását követően indult
meg kiszorulása.
tovább...
|