Farsang
A
szokások és hiedelmek zömének szempontjából azonban többnyire
farsang-vasárnap, farsanghétfő és húshagyó kedd alkotja a farsangot.
Néhol, különösen Keleten és Északon a határa kitolódik. A
hamvazószerdát követő napon az egynapos böjt után a böjtöt
felfüggesztik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. Ennek a
napnak zabáló-, torkos- vagy tobzódócsütörtök a neve. A farsang
bajor-osztrák jövevényszó: a „vaschang”-ból származik. Első írásos
jelentkezését 1283-ból bajor-osztrák adatokból ismerjük. Magyarországon
a farsang kialakulása a középkarra tehető, elsősorban német hatás
eredményeként. Elterjedése valószínűleg három fő területen történt: a
királyi udvarban, a városi polgárság és a falusi lakosság körében. A
királyi udvarban jelentős volt az itáliai hatás, míg a másik két
szinten német hatással kell számolni. Ezt az is bizonyítja, hogy a
karnevál, amely olasz jövevényszó, bár számos európai nyelvben
megtalálható, nálunk a farsangra nem honosodott meg. A farsanghoz
a karácsonyi ünnepkör után a leggazdagabb jelesnapi
szokáshagyomány kapcsolódik. Legjellemzőbb eseménye az
álarcos, jelmezes alakoskodás, amely majdnem minden
farsangi szokásban előfordul. Történeti adatok tanúsága szerint a 15.
sz. óta ismeretes és kedvelt, és számos formája ma is él
Magyarországon. Leggyakrabban adománygyűjtő szokással kapcsolódik
(dőre, bakkuszjárás) össze. A farsangi mulatságok a
mulatság színhelyén vagy házaknál előadott dramatikus játékok (halottas
játék, betyárjáték, lakodalmas játék, rabvágás). A busójárása Mohács
környéki délszlávok alakoskodó felvonulása.
tovább...
|