css buttons
by Css3Menu.com
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kongózás
A
házasságban élést egyetlen helyes életformának ismerő falusi közösségek
gúnyoló szokása a házasságra érett, de farsangig, vagyis a
házasságkötési idény végéig férjhez nem ment leányok ellen.
(Szórványosan előfordul a meg nem nősült legények kigúnyolása is.
Időpontja húshagyókedd, de előfordul más jeles napokon, így pl.
szilveszterkor is.) Legelterjedtebb módja a tuskóhúzás, tőkehúzás,
amelynek lényege: a leányhoz fatuskót vagy azt jelképező kisebb tárgyat
kötöznek, amit bizonyos távolságra el kell húznia. Teljes formájában
hangos vonulás végig a falun (néhol lakodalom-paródiával kiegészítve),
de sok esetben csak a lányok ablaka alatt lármáztak, rossz fazekakon
doboltak a legények anélkül, hogy a lányok kijöttek volna. Gyakran csak
a lány házánál zajlik: a legények tuskót húznak be a férjhez nem ment
lányok udvarára, vagy a lány háza előtt húzzák el a fadarabot,
kiáltozva: „Itt a törzsök, húzzad!” A szokás főleg a Dunántúlon,
Kelet-Magyarországon és Erdélyben ismert. Az Észak-Keleti-i
országrészen aszűzgulyahajtás, gulyafordítás, kongózás, zajos
felvonulás: a legények kiáltására („Kinek van eladó lánya – hajtsa ki a
szűzgulyára!) az érintett leányoknak ki kellett jönniük a házukból s
ostorpattogtatással hajtották őket végig a falun. Előfordult
szerelmi ajándékok csúf, visszataszító formában való elkészítése és
nyilvános ajándékozása is: pl. rongyokkal és döggel díszített
májusfa kitűzése, vagy szeméttel töltött bakfazék bedobása a leány
kertjébe (e szokás a Jászságban cibereszűrés néven volt ismert). A
vénlánycsúfolás szervezői általában legények voltak, a szokás
gyakorlatilag kihaltnak tekinthető.
tovább...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
vertical menu css
by Css3Menu.com
|