Kócslyuk

Sült liba

Felfelé, combjait alufóliával letakarva, második órától a mellekkel lefelé, az utolsó fél órában pedig ismét a mellekkel felfelé zajlik a sütés, rácson, hogy a keletkező zsiradék a liba alatt gyűljön össze, nem körülötte. A másik módszer nagyanyáink módszere: a libát egy vastag aljú tepsibe tesszük, mellével felfelé, és lassan sütjük, nem túl magas hőfokon (140-160C fok), az első egy-két órában lefedve, utána anélkül, sütés közben a körülötte felgyűlt zsiradékkal locsolgatva. A sütés utolsó fél órájában már nem locsolgatják, mert a bőre akkor nem lesz ropogós. A sütés ideje itt is a méretektől függ, egy 4-5 kilós liba 3-4 óra alatt készül el. Ha így sütjük a libát, a hús egészen puha, omlós lesz, az összes zsír kiovad belőle, a kötőszövetek szinte feloldódnak, és a hús könnyen leválik a csontokról.

A szabadon, hosszabb ideig tartott állatok súlya sokszor nagyobb, húsuk még szívósabb, vidéki piacokon sokszor kapni ilyen libákat is, ezeknél kielégítő eredményt csak a lassú, alacsonyabb hőfokon való sütéstől várhatunk. Ezeket a libákat inkább darabolva készítsük el. Egyszerűbb a libát darabolva sütni, akár csak a combokat, külön, akár egy egész szétbontott szárnyast, és itt is jól működik a viszonylag alacsonyabb hőfok, hosszabb időn át alkalmazva (140-160C fok, 2-3 óra, mennyiségtől, mérettől függően). A mellek fiatal, hízlalt liba estében szaftos rozéra is elkészíthetőek, ilyenkor rövid serpenyőben sütés után elegendő 20 perc is a 180C fokos sütőben.
Ne feledkezzünk meg a belsőségekről sem, hiszen a zúza, a máj igazi csemege. A zúzából és a libaaprólékokból ludaskása készülhet, a zúza konfitálva is igazán finom, a hízott libamáj pedig akár egyben sütve, akár pástétom vagy májkrém formájában igazi élmény. (Következő cikkünkben a libamáj sütéséről lesz majd szó.